MUNKÁCSY Mihály
(1844–1900)

RŐZSEHORDÓ NŐ

1873
Olaj, fa
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Ltsz. 4647

A Rőzsehordó nő az egyik legismertebb magyar festmény, mely sokszorosított formában egykor a magyar otthonok és közösségi terek egyik legnépszerűbb dísze volt.
A mű a fontainebleau-i erdőben lévő barbizoni művésztelepen készült, ahol Munkácsy 1873-ban, barátja és pályatársa, Paál László hívására néhány hónapot töltött. A művésztelep alkotói a szabadban való festéssel megújították a tájképfestészetet: ecsetvonásaikkal éreztették a légköri hatásokat, a levegő rezgését vagy a fény-árnyék mozgásait. A Rőzsehordó nő is ebben a szellemben készült és kvalitásaival Munkácsyt a barbizoni iskola élvonalába emelte.
A csaknem az egész képet betöltő magányos, tájba helyezett figura ritka kompozíciós megoldás a festő életművében. Egyedüli „párdarabja” a már Colpachon festett, de barbizoni tanulságokat hordozó Leány a kútnál.