„Kolosszálképek" festője: a világhírű Munkácsy - 3.

GOLGOTA

MUNKÁCSY Mihály
(1844–1900)

GOLGOTA

1884
Olaj, vászon
Déri Múzeum, Debrecen

Munkácsy már a Krisztus Pilátus előtt bemutatása alatt, 1881-ben belekezdett a téma folytatásába, és számos vázlatot, tanulmányt készített Golgota című képéhez. Egy híres tanulmányfotón maga Munkácsy látható keresztre feszítve, miután a Krisztust alakító modell leesett az emelvényről és megsebesült.
A Golgota Krisztus szenvedéstörténetének végső mozzanatát ábrázolja. A kereszt alatt János evangélista és a három Mária - köztük a vörös hajú, arcát kezébe temetve zokogó Mária Magdolna – alakja látható. Munkácsy kiváló karakterábrázolása itt is érvényesült az egyes szereplők érzéseinek és reakcióinak megformálásában. A lovon ülő fehér ruhás férfi a Jelenések könyve szerint a már feltámadt Megváltóra utal. A tájképi háttér a kompozíció dramaturgiáját erősíti: a szereplők fölé tornyosuló, sötét felhők tömege és az azon áttűnő vérvörös fényfoszlány a mű érzelmi hatásfokát emelik.
Sedelmeyer 1884 húsvétján állította ki a művet saját palotájában a Krisztus Pilátus előtttel együtt. A bemutatót óriási siker övezte. A népszerű 19. századi francia író, Guy de Maupassant Szépfiú című regényében utalt is a Párizst megmozgató, szenzációnak számító eseményre. A bécsi kritikus és Rembrandt-szakértő Alfred von Wurzbach szerint: "...a Golgota, Rembrandt Éjjeli őrjárata óta a legrendkívülibb művészi alkotás, és 222 esztendő óta nem produkált a művészet olyan harmadik képet, amely e kettőhöz fogható lett volna, kivéve talán éppen Munkácsy Krisztus Pilátus előttjét."
A Golgotát Budapesten közel százezer, Nagy-Britanniában csaknem egymillió ember látta, és tízezres nagyságrendben vásárolták meg a róla készült rézkarcot. 1887-ben, a Golgota európai és mindkét kép amerikai körútját követően, a két művet John Wanamaker amerikai milliomos üzletember vette meg - olyan összegért, amely Munkácsyt a legdrágább élő festővé avatta. A képek mintegy száz évig a Wanamaker család tulajdonában maradtak. A Golgota 1993 óta látható Magyarországon a debreceni Déri Múzeumban, 2019 óta magyar állami tulajdon.