MUNKÁCSY Mihály
(1844–1900)

A RENESZÁNSZ APOTEÓZISA
(NAGY KOMPOZÍCIÓS TANULMÁNY A BÉCSI KUNSTHISTORISCHES MUSEUM MENNYEZETÉHEZ)

1889
Olaj, vászon
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Ltsz. 2564

A bécsi szépművészeti múzeum impozáns historizáló lépcsőházában A reneszánsz apoteózisa címet viselő festmény az itáliai reneszánsz megdicsőülését jeleníti meg. Munkácsy a felkérést a mennyezetkép elkészítésére 1886-ban kapta Ferenc József császártól. 1890-re készült el a száz négyzetméteres kompozíció, amelynek érdekessége a technikája és bravúros kivitelezése. Nem a klasszikus értelemben vett falkép (freskó), hanem egy óriási vászonra olajfestékkel festett látszatarchitektúra: a mű a vízszintes kifeszítés ellenére egy domború kupola tökéletes illúzióját kelti.
A római Pantheonra emlékeztető látszatkupola alatt templomszerű festőműtermet látunk. A felső páholyban az építész Bramante az új Szent Péter-templom tervét mutatja be II. Gyula pápának és kíséretének. A páholy alatt az itáliai reneszánsz ünnepelt festőhéroszai: Tiziano és Veronese, elöl balra Leonardo és Raffaello, jobbról Michelangelo helyezkednek el. Fölülről a szárnyas gyermekalakoktól körülvett Hírnév (Fáma) és Dicsőség (Glória) megszemélyesített alakjai ereszkednek lefelé.
A mű tisztelgés az akadémiai eszmények előtt. Munkácsy saját magát is ráfestette a képre: a jobb oldalon, a női akt- modellek mögött látható. Az önarckép puszta ténye ebben a tekintélyes környezetben arról tanúskodik, hogy a festő immáron kész elismerni saját jelentőségét és elfoglalni helyét a legnagyobbak között. Ezzel a monumentális művel Munkácsy - tíz évvel halála előtt – saját emlékművét teremtette meg.