RIPPL-RÓNAI József (1861–1927) (MUNKÁCSY Mihály után) LISZT FERENC ARCKÉPE 1887 Rézkarc, papír Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Ltsz. 1955-4492

Liszt Ferenc. A Munkácsy-szalon vendégei
1886

Munkácsyék palotája valóságos gyűjtőhelye volt a párizsi előkelő társaságnak, nagyvilági szalonjuk — Albert Wolff francia író-kritikus szerint — „maga volt a párizsi elegancia csúcsa". Fogadásaikon írók és zeneszerzők, tudósok, kritikusok és műkereskedők mellett megjelent a párizsi arisztokrácia és a kozmopolita művésztársadalom krémje; a lehető legvegyesebb társaság a francia köztársasági elnöktől a nincstelen Munkácsy-tanítványokig (köztük Rippl- Rónai Józsefig).
A korszak leghíresebb, nemzetközi hírnevű magyar zeneszerzője, Liszt Ferenc, Munkácsyék közeli jó barátja, rendszeres vendég volt a háznál. „Liszt, aki azért jött Párizsba, hogy jeles honfitársával megfestesse portréját — az utolsó portrét, az utókor számára! —, ott adta hattyúdalát felejthetetlen sikerrel” — írta róla egy korabeli francia újság. A zeneszerző egyik utolsó fellépése valóban Munkácsyék szalonjában volt 1886. március 22-én, a tiszteletére rendezett ünnepélyen. Munkácsyné egyik levelében így ír róla:
„Istenem, milyen szép és ünnepélyes este volt. A diplomácia, Franciaország legelőkelőbb hölgyei s a művészet és az irodalom legnagyobbjai mind itt voltak. Liszt csodálatos volt és eszményien jó. Milyen gyönyörű volt látni ezt a nagy aggastyánt hosszú fehér hajával a zongoránál, amellyel elvarázsolja az egész világot. Az egész terem felállt, a lelkesedés leírhatatlan volt. Miska és Liszt megölelték egymást, mélyen elérzékenyedve. Ez két nagy magyar művész diadalünnepe volt."
Liszt utolsó párizsi útja alatt szinte végig a házaspár vendége volt. Munkácsy ekkor kezdett el dolgozni a zeneszerző utolsó portréján — életműve és egyben a kor magyar portréművészete egyik legjelentősebb darabján —, amelyet valamivel később colpachi otthonukban fejezett be.