Munkácsy Mihály hazai kultusza minden más magyar képzőművészét felülmúlja; az irodalomban Petőfi Sándor, a zenében Liszt Ferenc állítható párhuzamba vele. Kultusztörténete nemzetközi sikereivel párhuzamosan alakult ki.
A festő még csak a harmincas évei közepén járt, amikor már termet neveztek el róla a Magyar Nemzeti Múzeumban, bár itt sokáig csak két festménye, a Vihar a pusztán (1867) és az Újoncok (1877) volt látható, valamint Friedrich Beer róla mintázott mellszobra. A Budavári Palotában is volt Munkácsy-terem a 20. század első felében, melynek fő turisztikai látványossága a Hazafelé című festmény volt.
Munkácsy kultuszának egyik csúcspontja 1882-es budapesti látogatása volt a Krisztus Pilátus előtt bemutatója alkalmából. A 38 éves művész uralkodói fogadtatásban részesült: többezres éljenző tömeg és díszküldöttség fogadta, a tiszteletére fáklyásmenetet, banketteket, jelmezbált rendeztek. A Képzőművészeti Társulat ezüst babérkoszorúval tüntette ki.
A korabeli magyarországi Munkácsy-kultusz betetőzése a festő temetése volt, 1900. május 9-én. Munkácsyt a Műcsarnokban ravatalozták fel, és több tízezres tömeg kísérte utolsó útjára. Özvegye gondoskodott arról, hogy a mester hagyatéka hazakerüljön Magyarországra. Munkácsy alakja az elmúlt száz évben mélyen bele- ivódott a magyar kultúrába: megjelenik Reviczky Gyula költő és Szomory Dezső író műveiben, de „Miska" története elsősorban Harsányi Zsolt és Dallos Sándor regényei révén vált széles körben ismertté.
A festő hazai megítélését mutatja, hogy Budapesten 6 utca, országszerte 7 iskola, 3 óvoda, több mint 300 közterület és két múzeum viseli nevét, és róla nevezték el a képzőművészeknek adható legrangosabb magyar állami díjat is (Munkácsy-díj). Számos városban találkozhatunk Munkácsyt ábrázoló vagy fő művei által inspirált szobrokkal. Az elmúlt évtizedekben a szerte az országban és a Kárpát-medencében bemutatott időszaki Munkácsy-kiállítások rendre rekordszámú látogatót vonzottak.
Munkácsy
