A 19. és 20. század fordulóján a modernizmusnak elkötelezett hazai alkotói körben kitüntetett hely illette meg Fényes Adolfot. Halálának 80. évfordulójához kapcsolódva a Szépművészeti Múzeum — Magyar Nemzeti Galéria reprezentatív tanulmánykötetet jelentet meg és a festő remekműveit csokorba szedő kamarakiállítást tár a közönség elé.
A Fényes Adolf életművének az 1890-es évek végétől az 1940-es évek elejéig tartó időszakából ízelítőt adó tárlat időrendben vázolja alkotópályájának főbb állomásait, stiláris sokszínűségét és festészetének jellemző témacsoportjait.
A műtárgyfolyamot a Szegény emberek élete-ciklus drámai darabja, az Anya nyitja meg, ezt követik a 20. század első évtizedének napfénytől átitatott impresszionisztikus tájképei, izzó koloritú közkedvelt figurális kompozíciói és hangulatos kisvárosi variációi: Vác és Szentendre meghitt utcaképei.
A posztimpresszionista stílusjegyek hatását tükrözik a művész 1910 körül született élénk színű parasztszobabelsői, markáns kontúrokkal fogalmazott dekoratív csendéletei és enteriőrjei.
Végezetül művészetének két világháború közötti időszakát a hétköznapi valóságtól eltávolodó stilizált világok sora – bibliai jelenet, kuruc időket felelevenítő várostrom és felhők alatt rogyadozó baljós városkép — érzékelteti.
A budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött tárgyak megidézik Fényes kedvelt képmotívumait, szolnoki éveinek paraszti és parasztpolgári miliőjét.
A Nemzeti Galéria több mint hat évtizede, 1960-ban rendezett utoljára gyűjteményes kiállítást a festőnek, így szerteágazó életműve napjainkban szinte ismeretlen a nagyközönség előtt. Műveivel kapcsolatosan még ma is élnek múltból eredő előítéletek, a róla alkotott képet máig befolyásolja az 1950-es évek átpolitizált és egyoldalú minősítése, mely az 1900 körül született festményeit a szocialista realizmus előfutáraiként értékelte.
Fényes apai és anyai ágon egyaránt neves zsidó vallási vezetők leszármazottja volt. A származása miatti megkülönböztetések ellen alkotói elismertsége sokáig garantálta sértetlenségét, az 1944. októberi nyilas-hatalomátvétel után azonban gettóba hurcolták, majd Budapest ostromát túlélve, a súlyos lelki és testi megpróbáltatásokat követően 1945 tavaszán, 77 éves korában hunyt el.