A mi Sándorunk? Diákéveire minden bizonnyal igaz ez, hiszen Petőfi kapcsolata az evangélikus egyházzal leginkább családján és iskoláin keresztül ragadható meg. Ennek nyomán gyűjteményünk és néhány evangélikus egyházközség számos, alig ismert „Petőfi-relikviát" őriz. Közülük is kiemelkedik első fennmaradt verskézirata, A hűtelenhez, amelyet a selmeci líceum irodalmi önképzőkörének „érdemkönyvébe" jegyzett le.

A mi Sándorunk korában éppen a múzeum épülete adott otthont a pesti evangélikus gimnáziumnak.

A mi Sándorunk konfirmációban részesült a szomszédos templom falai között, még ha a felnőtt Petőfi hitvalló evangélikusnak jóindulattal sem mondható.

A mi Sándorunk? A kisajátítás szándéka nélkül kiállításunk az ifjú Petőfit állítja tehát középpontba - azt a gyermeket és fiatalembert, aki néhol viszontagságos tanulmányokon, magánéleti megrázkódtatásokon keresztül jutott el odáig, hogy születése után kétszáz évvel is egyik legmeghatározóbb költöje legyen a magyar irodalomnak.

A mi Sándorunk nem lehet a mi Petőfink, hiszen iskolás éveiben még a Petrovics nevet viselte, és a mi Petőfink - akiről mintegy 2800 utcát neveztek el az országban, akinek a neve elsőként ugrik be a „mondj egy költőt!" kérésre, akinek verseit legtöbben tudják idézni, aki körül a legtöbb rétegű, legszínesebb kultusz épült, választott nemzetéé, mindnyájunké.