SZŐDY Szilárd
1878, Nagykáta – 1939, Budapest

Fekvő nő

1907 után
carrarai márvány

A kissé lejtős talapzaton összekuporodó, meztelen, szétomló hajú, arcát kezébe temető nő lágyan megformált testét a szobrász gondosan lecsiszolta. A talapzatot viszont durván megfaragva hagyta, mintegy ezzel is kiemelve a nőalak lágy vonalait.
Mindezek a jellegzetességek Auguste Rodinnél jelentek meg először. A stílusalkotó francia mester Sződy Szilárd több alkotására is nagy hatással volt. Sződy életművéből egyébként ismert még egy hasonló kialakítású szobor, ahol azonban a női figura nem takarja el arcát, hanem békésen a távolba réved. De nemcsak az ő munkásságában találunk rokon műveket: ez a szobortípus a korszak több magyar szobrászánál is feltűnik, például Lányi Dezsőnél (1907), Kisfaludi Strobl Zsigmondnál (1908), a Magyarországon működő finn Yrjö Liipolánál (1907) és egy bizonytalanabbul datálható szobor Pankotai Farkas Bélánál (1917 előtt). Sződy és a többi művész munkája annyira megdöbbentően hasonló témájú, megjelenésű és kialakítású, hogy valószínűleg mindegyik ugyanarra az előképre, Rodin Danaida (1889) című szobrára vezethető vissza. Négy mű datálása (1907 és 1908) arra is utal, hogy alkotóikat minden bizonnyal közel egy időben érhette hasonló impulzus. Egy rokon alkotás kiállításunkon is szerepel. Ligeti Miklós – aki 1894-es párizsi tanulmányútja idején ismerte meg Rodin művészetét – Éva című szobra egy évtizeddel korábban, 1897-ben készült.