Az asszonyok régen folyóparton vagy teknőben mostak, amihez hamulúgot és házilag főzött szappant használtak. Előbbit úgy állították elő, hogy a fahamura forró vizet öntöttek, majd mikor leülepedett, ebből tettek a mosóvízhez a teknőbe. A szappant szintén házilag készítették, a legtöbb asszony saját maga elő tudta állítani. Főzéséhez a disznóvágásból megmaradt silányabb zsírt, a régi kissé avas zsiradékot használták fel. Általában tíz liter vízbe fél kiló lúgkövet tettek, amihez öt kiló zsiradékot adtak. A folyékony szappant a tetejéről leszedték, majd egy vászonnal bélelt ládába tették. A szappant a száradás után feldarabolták, majd a padlásra vagy a kamrába tették száradni. Általában telente egyszer főztek szappant, ami aztán egész évben kiszolgálta a családot.

Voltak azonban szappanfőzéssel foglalkozó kisiparosok is, akik rendszeresen főztek nagyobb mennyiségű szappant és azt a piacokon, vásárokon árusították. Ilyenkor akár hozott zsiradékot is beszámítottak a szappan árába. Erről részletesebben az alábbi linkre kattintva lehet olvasni:

https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/beitrage_zur_volkskunde_der_ungarndeutschen/1998/pages/002_edit_klug_szkrajcsics.htm