A két világháború közötti időszak Budaörsön is az egyesületek működésének virágkora volt. Az ország számos településén működött ekkor önkéntes tűzoltóegylet, dalárda, de az egyházak is jelentős szerepet játszottak a fiatalok nevelésében. Emellett viszont számos más egyesület is létrejöhetett. Budaörsön különösen is nagy megtiszteltetés volt, ha valaki bekerült a lövészek közé. Ahogy a lányoknál a Mária-lányság, a legényeknél a lövésztagság jelentette a legényélet egyik csúcspontját. A lövészek a nagy egyházi ünnepeken teljesítettek szolgálatot, nagyszombaton őrizték a szentsírt, az ünnepi miséken díszlövéseket adtak le. A csoport életében jelentős fordulópont volt 1937, ettől kezdve csak hivatásosok lehettek tagok. A lövészek csoportja 13 főből állt, vezetőjüket Vorschütz-nek nevezték, ő nem puskát, hanem kardot viselt. Viseletüket a budaörsi ünnepi viselet darabjai adták, de kalapjukra bokrétát tűztek, amelyen nagypénteken és nagyszombaton kék, húsvéttól úrnapjáig piros szalag lógott.