Az önálló tájábrázolás kezdetei és a fiktív táj

Wolfgang Huber: Fűzfák a patak partján

Fűzfák a patak partján

1514
Toll, barna tinta
153 × 206 mm
Praun-, Esterházy collection


A patakparton álló, kopasz fűzfákat megörökítő kompozíció néhány további, részben csupán másolatban fennmaradt tájrajzzal együtt korábban egy vázlatköny része lehetett, amelybe a művész 1514-ben, az Elő-Alpok vidékén tett utazásakor rajzolt. Wolfgang Huber, aki a passaui érsek udvari festőjeként működött, a „dunai iskola” egyik legjelesebb újító művésze volt. A természet közvetlen megfigyelésén alapuló tájábrázolásai Altdorfer alkotásaival együtt az európai tájképművészet új korszakának kezdetét jelzik.