A nürnbergi születésű Albrecht Dürer, a német reneszánsz újító művésze a húszas éveiben járt Velencében, ahol az itáliai reneszánsz művészetelmélet kérdéseit tanulmányozta: az ideális emberi arányok megragadását, a természet minél hívebb ábrázolásának lehetőségét, a perspektíva és az anatómia problémáit kutatta. Nürnbergbe hazatérve műhelyéhez tehetséges fiatal művészek csatlakoztak, akiknek rajzstílusára nagy hatást gyakoroltak a virtuóz mester alkotásai. A Szépművészeti Múzeum Dürernek két saját kezű rajzát őrzi, de további művekkel, például Hans Schäufelein tollrajzával és a Lándzsás lovassal kapcsolatban is felmerült korábban Dürer szerzősége. A gyűjtemény a művésznek közel kétszázötven metszetét őrzi. Ezek közül kilenc látható a kiállításon, például a három mester rézmetszetként ismert lap: A lovag, a halál és az ördög, a Melencolia I és a Szent Jeromos a dolgozószobában. Az egy-egy kompozícióval szereplő Hans Schäufelein és Hans Baldung Grien 1503-tól dolgozott Dürer műhelyében üvegablakterveken és fametszetes könyvillusztrációkon. Wolf Traut 1505-től vett részt velük együtt a fametszetek tervezésében. Hans von Kulmbach, akinek egy üvegablakterve látható itt, feltehetően 1504–1505 körül érkezett Nürnbergbe, ahol haláláig üvegablakok tervezésével és ltárképek festésével foglalkozott.