A „dunai iskolá”-hoz sorolt festők a 16. század elején a Duna Regensburg és Bécs közötti területén alkottak. Változatos témájú festményeik és rajzaik között közvetlen természetmegfigyelés alapján készített, részben topográfiailag pontos tájportrék is szerepeltek. A művészcsoport legjelesebb képviselői a regensburgi Albrecht Altdorfer és a passaui érsek udvari festőjeként működött Wolfgang Huber voltak. Tájrajzaik – Dürer útirajzai mellett – fontos szerepet töltöttek be az önálló tájábrázolás műfajának kialakulásában. Altdorfer 1511-es datálású Sarmingstein látképe című tollrajza az egyik legkorábbi tájportré, amely konkrét földrajzi hellyel, egy Duna menti településsel azonosítható. Wolfgang Huber 1514-ben készült fűzfatanulmányai egykor vázlatkönyvben szerepeltek, amelynek további kompozíciói csupán másolatokban maradtak fenn. Ellentétben a fűzfák expresszív vonalstruktúrájával, Urfahr városának átképén Huber levegős térhatást érzékeltetett egyrészt a távoli hegyek kontúrjának finom, pontozó vonalaival, másrészt a merész, tágas képkivágással. Hanns Lautensack 16. század közepi tájképei, amelyeket többnyire metszet-előkészítő vázlatokként készített, képzeletbeli tájakat jelenítenek meg.
DÜRER kora
