navigate_before Phil COLLINS

A marxizmus ma (prológus)

Phil COLLINS
A marxizmus ma (prológus), 2010

(állókép)
HD videó, színes és fekete-fehér, hanggal; 35’
A művész és a Tanya Bonakdar Gallery, New York / LA jóvoltából 
Fotók: A Shady Lane Productions, Berlin jóvoltából, © Phil Collins

Az 1989–90-es rendszerváltást nem szívesen soroljuk a traumatikus történelmi események közé, inkább egyfajta eufórikus diadalmenetként szoktunk rá gondolni. A mai napig szinte tabudöntögetésnek számít az események utóhatásainak árnyalt értékelése, akár egyéni, akár társadalmi csoportok sorsát vesszük. Phil Collins videóiban gyakran dolgozik együtt különféle társadalmi csoportok képviselőivel (török és brit valóságshow-k szerepelőivel, mexikói szappanoperák sztárjaival, koszovói menekültekkel, palesztin diszkótáncosokkal, egy szimfonikus zenekarral, bebörtönzöttekkel stb.). A marxizmus ma (prológus) esetében az egykori NDK-ból származó marxizmus-leninizmus tanárokkal készített interjúkat, majd ezeket archív filmek témába vágó részleteivel egészítette ki. Az interjúalanyok foglalkozásának szempontként való meghatározása különös hátteret ad a rendszerváltás – azaz a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet – témájának. A 89-et követő privatizációk során sok százezer ember vált munkanélkülivé. A hőn áhított kapitalizmus számukra óriási csalódást jelentett, mert nemhogy javult volna, hanem jelentősen romlott az életük. A tanárok esetében ez a váltás jóval kevesebbeket érintett, de a sors iróniája, hogy az „ideológiaiként” számon tartott tantárgyak esetében az egykori politikai gazdaságtan tanárokra is a munkanélküliség vagy a szakmaváltás várt. Ahogy az első interjúalany is meséli, nemcsak a rendszer változott meg szinte egyik pillanatról a másikra, de az ország is eltűnt, ahol született és ahol addig élt (hogy a privát életében bekövetkezett traumatikus eseményeket már ne is említsük). Collins az interjúalanyaival közösen végzett munka során feltárja ezeket a traumaforrásokat a néző számára világossá téve a lehetséges erőforrásokat. A mű egyben katalizátora lehet a vakfoltjainkra eső traumák további feldolgozásának.

TIMÁR Katalin