Janette PARRIS
És veled mizu?, 2020

(állókép)
animáció, 5’51’
A művész jóvoltából
Állókép: © Janette PARRIS

Janette Parris munkái a lehető leghétköznapibb témákat dolgozzák fel látszólag hétköznapi módon. A Tartsd magadban sorozat rövid, szöveg alapú rajzok formájában jeleníti meg számunkra a művész életének egy-egy epizódját. Parris egyes szám első személyben adja közre ezeket a mini-narratívákat, ahol – a szépirodalomhoz hasonlóan – a szöveges információ alapján a nézőnek kell elképzelnie az adott történet részleteit (a helyszíneket, a szereplőket, a körülményeket, az érzéseket). A rajzok túllépnek a kép és a szó hagyományos oppozícióján azzal, hogy magától értetődőnek láttatják a szövegnek a vizualitásban betöltött, az adott élmény átadására szolgáló szerepét. Az egyes szám első személyben, azaz a Parris által előadott történetekben megjelenő helyzetek kellemetlenségét, kínosságát, dühítő, illetve olykor megalázó kimenetelét az elbeszélő visszatérő motívumként egy-egy vigasztaló étellel kísérli meg csillapítani, a magában keletkezett feszültséget feloldani, ám a motívum ismétlése azt sejteti, hogy ez a feloldás mindig csak ideiglenes lehet. Paradox módon azonban épp azzal, hogy számunkra feltárja ezeket az eseteket és az adott traumatikus élményt meghallgató tanúságtevő performatív pozíciójába helyez minket, a feldolgozásnak is megnyitja a lehetőségét. A sorozat épp azt bizonyítja, hogy Parris képes erőforrásként tekinteni a történetekre és műalkotássá alakítani a helyzeteket. Az És veled mizu? című rövid, zenés animációban egy szintén jól ismert, városi szituációt helyez a művész a mai, pandémia korába. Az utcán összefutó ismerősök (köztük maga a művész vagy az alteregója) cserélnek eszmét részben arról, hogy milyen nehézkesen alakul az alkotói karrierjük, illetve hogyan küzdenek meg a home office kihívásaival. A dialógusok elemeit Parris maga gyűjtötte személyes ismerőseitől, illetve tágabb környezetétől. A szabadúszó alkotó életének materiális buktatóit a járvánnyal kapcsolatos lezárások csak fokozták, és ez a mai, sikerorientált társadalmi közegben még nehezebben feloldható, illetve elhúzódó belső feszültségek forrása. Ezt a kérdés exponálja Parris mindkét műve felkavaró őszinteséggel.

TIMÁR Katalin