NEOGRÁDY- KISS Barnabás
Solitude, 2020 / Stuttgart – Akademie Schloss Solitude
Kettős kötés, 2018–2020

giclée print, Dibondra kasírozva, keretezve; változó méret
A művész és az INDA Galéria jóvoltából
© Neogrády-Kiss Barnabás

Untitled 46, Untitled 47, Untitled 48, 2022

giclée print, kasírozva, keretezve; változó méret
A művész és az INDA Galéria jóvoltából
A képek a szabadonbalaton-BALATORIUM-Európa Kulturális Fővárosa Veszprém-Balaton 2023 támogatásával készültek.
© Neogrády-Kiss Barnabás
Fotó: ROSTA József © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Neogrády-Kiss Barnabás 2020-ban nyerte el az Akademie Schloss Solitude rezidenciaprogramját és ugyanebben az évben kapta meg Kettős kötés című munkájáért a Capa-nagy- díjat. A fotósorozat a személyes, a világ megváltozott érzékeléséhez kötődő élményeit járja körül, amelynek középpontjában a látása áll. Neogrády még tizenévesen esett át egy agydaganat-műtéten, amelynek következtében mindkét szeme látómezőjének csak bal felét képes érzékelni. Felépülése során, amikor olyan mindennapi mozdulatokat is újra kellett tanulnia, mint a járás, a beszéd vagy az írás, fordult komolyabban a fotográfiához, mint az önkifejezés egy lehetséges eszközéhez. Az alkotó folyamatosan felülvizsgálja, átdolgozza, valamint értelmezi saját percepciós folyamatait és ehhez fűződő viszonyát. Nem illusztrál, tehát nem törekszik arra – a lehetetlen kísérletre –, hogy képein keresztül mutassa be, miként látja ő a világot, hanem az önmagára irányuló kérdésekből és megfigyelésekből kiindulva tár fel mélyebb összefüggéseket, és teremt sajátos narratívákat. Tapasztalatait erőforrásként is használja, tabusítás helyett identitásának részeként kezeli azokat. Munkáin sokszor ő maga látható, a fényképezőgép másik oldalára állva önmagát teszi fotói alanyává. A végleges beállítás, a kép létrejöttének pillanata ilyenkor kiszámíthatatlanná, részben esetlegessé válik. A véletlenszerűség és az intuitivitás nemcsak az alkotásnak, hanem a művek bemutatásának is fontos elemei. Performatív munkái a tér adottságait érzékenyen kihasználva, lazán összekapcsolt rendszereket alkotnak, és olyan helyzeteket teremtenek, amelyek a néző érzékelését is kimozdítják, arra ösztönzik, hogy a mű ritmusát, logikáját követve fogadja be a látottakat.

FEIGL Fruzsina