SOSTAR? CSOPORT [2013–2014]
Sostar, Sostar miért vagy te Sostar?, 2014
videó  5’23”
A művészek jóvoltából
 &
SOSTAR? CSOPORT [2013–2014]
 X-Pozícionálás, 2013
videó  2’27”
A művészek jóvoltából
Fotó: ROSTA József © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum 

„A Sostar? csoport célként annak a tudathasadásos állapotnak a megváltoztatását, visszautasítását és újragondolását nevezi meg, amely többek között a csoport tagjait is etnicizáló és moralizáló szerepvállalásra kényszeríti. További célok a művészeti szcéna működésének kritikai megközelítése, a szemléletmódbeli változás előidézése, továbbá utalás arra a hiányzó terminusra, amely újraértelmezheti a kánonban egyelőre etnikai kategóriaként szereplő roma művészetet. Ezt a változást előrevetítve, a jövőben a Sostar? csoport roma származású írói és művészei a magyar kortárs művészeti és irodalmi kánon részeként határozzák meg önmagukat, szabadon felvállalva európai szellemiségüket, cigányságukat és magyarságukat.” (Raatzsch André: Beszámoló a {roma} The contract to sell the ethnicity című esemény eredményeiről, tranzit.hu, 2014) A Sostar? csoport 2013-as megalakulásával kísérletet tett művészeti, társadalmi és politikai státuszának meghatározására, és ezáltal a társadalmi és művészeti pozíciójának tisztázására. Ezt ugyan megelőzte az alapító tagok szellemi műhelymunkája és ismeretségi köre, ám a csoport aktivitásának időintervallumát jól behatárolható események, happeningek keretezték: művészeti gyakorlatának praxisa leginkább a 2013–2014 közötti időre tehető. Később – bár a kollektíva felbomlása sosem lett kimondva – aktivitása megszűnt. Ebben az értelemben az Előhívásban sem aktív művészeti résztvevőként van jelen: e pozíciót a válogatott művek is hangsúlyozzák, hiszen nem cél sem a történeti visszatekintés, sem a monografikus összegzés. A kiállítás a csoport szerepét a hazai képzőművészeti színtéren ily módon dokumentációs jelleggel integrálja a koncepcióba. A bemutatott videók a kollektíva statementjét hivatottak képviselni és ezáltal rávilágítani arra, hogy a csoport performatív, feltáró és reparatív megközelítései miként valósultak meg a gyakorlatban. A Sostar? egyik legfőbb célja volt rávilágítani a romák kirekesztésére a romákról szóló diszkurzusból, illetve fellépni a merev identitási meghatározás ellen. A tagok ki akarták mozdítani saját (képzőművészeti) mivoltukat a kettősség felé. A kollektíva performatív művészeti gyakorlata (ld. a tranzit.hu irodájában megrendezett {roma} Szerződés az etnikai hovatartozás eladásáról eseményt, külön keretben) elősegítette a szükségszerű kérdések beemelését a perifériáról: a rövid aktív periódus ellenére a Sostar? által felszínre hozott problematikák komoly vitákat kavartak; kezdeményezései a hazai szcéna egészét fontos megfogalmazással egészítette ki. Bár a kollektíva eszmei vonalának nincs közvetlen folytatása, határozott és egyedülálló kiállása a sztereotípiák nélküli önreprezentációért inspirálóan hatott a későbbiekben. A Ludwig Múzeum kiállításán belül, nemzetközi kontextusban vizsgálva, előtűnnek azok az árnyalatok, melyek segítségével érdekes párhuzammá válnak a dekolonizációs folyamatok és közelebb kerülnek a magyarországi valósághoz. Illetve még fontosabb, hogy érthetőbbé válik az intézményi struktúrák zárt rendszerének felelőssége, a felhatalmazott/jogosult örökségi diskurzus („authorized heritage discourse”, Laurajane Smith) szerepe a kitörölt, elhallgatott narratívák tekintetében; az e narratívák hiánya által okozott hegek üresen tátongva mutatnak rá a kollektív emlékezetből kiesett rétegekre, melyeknek feltárását, előhívását tűzte ki többek között célul a Sostar? majdnem egy évtizede.

KÁLMÁN Borbála