SOSTAR? CSOPORT [2013–2014]

RAATZSCH André
Újraírható képek, 2010

(állókép)
színes videó hanggal; 6’26”
A művész jóvoltából

&

KÁLLAI András
Emlékeztető, 2012

(állókép)
színes videó hanggal; 2’52”
Tihanics Norbert közreműködésével
A művész jóvoltából

„Számunkra a demokratikus, nyílt társadalom a művészetben azt jelenti, hogy a művész a maga egyediségében, művészi színvonalát figyelembe véve, szakmai alapon értékelt, semmiképpen sem etnikai alapon stigmatizált.” (idézet, A Sostar? kiáltványa, 2013) A 2012-es, a Collegium Hungaricum Berlin és az Instituto Cervantes Berlin közös szervezésében létrejött An die Grenzen gehen című kiállításra való felkészülés valójában a csoport megalakulása előzményének tekinthető: a két intézet kifejezetten „kelet- és nyugat-európai” roma művészek találkozását vetette fel, viszont az akkor meghívott művészek közül a későbbi Sostar? csoport társalapítói, Kállai András és Raatzsch André kifejezetten „nem-megfelelési” hozzáállással kívántak részt venni a kiállításon (Omarával együtt): már akkor a következő évben kialakított állásfoglalást készítették elő. Kállai erre a kiállításra készítette a Ludwig Múzeumban is bemutatott Emlékeztető | Reminder, 2012 (sok helyen Cím nélkül | Untitled, 2012) című videót. Pár hónappal később a berlini Stiftung Kai Dikhas terében szervezett a csoport egy performatív kiállítást (itt készült az X-pozicionálás videó): ennek utóéleteként jött létre a Sostar? művészeti közösség. Akcióik egyik kiemelkedő eseménye a tranzit.hu nyitott irodájában létrehozott kiállítás volt {roma} Szerződés az etnikai hovatartozás eladásáról (2014. január 10. – február 14.). Pontosabban nem kiállításról volt szó, hanem egy társadalmi elköteleződést és bevonást, szerepvállalást kezdeményező eseményről, amely jól tükrözte a kollektíva performatív hozzáállását. Ebből az időszakból a Sostar? két legfontosabb közös videómunkája tekinthető meg a Ludwig Múzeum kiállításán: az X-pozicionálás című mű a művészeti pozicionálásukat kísérli meg, míg a Sostar, Sostar miért vagy te Sostar? a kiáltvánnyal egybecsengő megfogalmazás a kollektíva álláspontjáról és perspektívájáról. A kollektíva két főbb vizuális megfogalmazással nyomatékosította statementjét: az egyik a Péli Tamás és Kovács József Hontalan által egyaránt megfogalmazott „kettős aranypánt” hasonlatának materiális változata volt (kettős aranypánt a homlokon: az egyik mint a cigányság, a másik mint a magyarság megtestesítője). Ezt használta például Kállai András egyik happeningjén (gerilla-akciójában) „Bölcs dolog-e etnikai alapon a képzőművészetet kategorizálni?” feliratú pólóban, amely a budapesti Francia Intézetben zajlott, felhívva a figyelmet egy romákról szóló kiállításra, amelynek létrehozásában egyik létrehozó sem volt roma (Rétegződő identitások, 2013). A másik egy bélyegző: „Ez nem roma kiállítás” felirattal. A pecsét az „ellenbélyegzés lehetősége”-ként jött létre és lett kiemelt kelléke a csoport legtöbb és legfőbb megnyilvánulásainak. A Sostar? utolsó közös, Dózsa-500. „a nyár heves a kasza egyenes” című kiállítását a 2B Galériában mutatták be 2014 májusában.

KÁLMÁN Borbála