Belinda KAZEEM-KAMIŃSKI
Kihantolás – beszélgetéssel, 2017

egycsatornás videó, színes, hanggal; 13’
A mumok – museum moderner kunst stiftung ludwig wien jóvoltából
Fotó: ROSTA József © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Belinda Kazeem-Kamiński kutatói hátterével olyan egyedi művészeti gyakorlatot alakított ki, amely egyszerre kutatásalapú és folyamatorientált. Munkáinak performatív jellege a kutatás mint folyamat természetéből és a nézők munkáival való találkozásából fakad, amikor elkerülhetetlenül állást kell foglalniuk azzal kapcsolatban, amit a művész eléjük tár. A Kihantolás – beszélgetéssel című munka párbeszédbe elegyedik a múlt, a jelen és a jövő különféle szereplőivel és résztvevőivel, és a művész közvetítésével összefonódó eszmecserét hoz létre közöttük. A párbeszéd fő szerepe azonban az, hogy feltárja és leleplezze azokat a zavarokat, egyenlőtlenségeket és elmozdításokat, amelyek a gyarmati állapotot meghatározzák. A kihantolás paradox jellege abban rejlik, hogy egyrészt a gyarmatosítást előmozdító szereplők (fotósok, etnográfusok, misszionáriusok stb.) mindig útban vannak, akadályozva a történelem feltárásának folyamatát, másrészt azonban a művész által használt fényképek nélkül nem állna rendelkezésre képi információ magáról a gyarmati rendszerről. Annak érdekében, hogy a nézők Kazeem-Kamiński performatív beavatkozására összpontosíthassanak, a videó a szükségtelen és nemkívánatos asszociációk elkerülése érdekében puritán képi világot alkalmaz. A művész sokatmondó példaként említi, hogy bár az általa használt kék, sárga és piros alakzatok a Kongói Demokratikus Köztársaság zászlajának színeire utalnak, a művészeti szcéna mégis a pop art, a minimalizmus vagy a konceptuális művészet példáinak és hatásaként értelmezte azokat. Az episztemikus engedetlenség (Walter D. Mignolo) aktusaként ezek az alakzatok lehetővé teszik a művész számára, hogy átformálja a gyarmati múltat, és egy képi történetet a szembenálló tekintet segítségével meséljen el újra.

TIMÁR Katalin