Kovács Mihály
Tisza-Abád [Abádszalók], 1818 – Budapest, 1892
Gróf Széchenyi István (másolat Friedrich Amerling után), 1860-as évek
olaj, vászon 78×52 cm
Hátán felirat: Ammerling után festé Kovács
Tulajdonos: Egri Főegyházmegye – Érseki Líceumi Múzeumi letét, Kovács Mihály hagyaték (Ltsz.: DIV 55.290.)
Gróf Széchenyi István (1791–1860) még a reformkor hőse. A magyar gazdasági-kulturális felemelkedés érdekében tett legismertebb cselekedetei: a magyar hajózás ügyének felkarolása, a Lánchíd megépítése, az Al-Duna szabályozása, a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása és még hosszasan sorolhatnánk… Ő a nemzeti átalakulást reformokban képzelte el, ezért vállalt tisztséget a Batthyány-kormányban is a közlekedés és közmunkák minisztereként. Az események radikalizálódása miatt azonban lemondott tisztségéről és még 1848-ban a döblingi elmegyógyintézetbe vonult, mindazonáltal erős hangú kritikákban vádolta a bécsi kormányt. Emiatt zaklatásoknak volt kitéve. 1860. április 7-én öngyilkos lett.
Még életében több portré készült róla, legismertebb Friedrich von Amerling bécsi festőművész által készített álló portréja, melyen Széchenyit díszmagyarban, karddal az oldalán örökít meg. A művet Széchenyi Lajos és Pál rendelte meg a neves bécsi festőtől, melyet 1836-ban az Akadémiának ajándékoztak. A festmény az idők során nemcsak az intézmény, hanem a nemzet identitásának részévé – a 19. századi magyar művészettörténet egyik legjelentősebb portréjává – vált, amelyet kiállításunkban Kovács Mihály másolatában láthatunk.