Kovács Mihály 

Tisza-Abád [Abádszalók], 1818 – Budapest, 1892

Csatajelenet, 1848 

olaj, vászon   27×36 cm 

Jelezve balra lent: Kovács M. 1848

Kölcsönadó: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (Ltsz.: FK9168)

Kovács 1848-ban készült Csataképe értékes darabként szerepel kiállításunkban. Az 1848-as forradalom hírére a nemzeti érzületű Kovács Mihály hazasietett Olaszországból, ahol több évet töltött művészete pallérozásár . A szabadságharc hónapjait Pesten és pártfogója, báró Orczy László tiszaőrsi birtokán töltötte. Mivel tüdőbaja miatt az „1848-49^iki zordon télen a katona Orvos (: neve Metszősi) eltanácsolta” a sorozáson, nem vehetett részt a katonai küzdelmekben. Önéletírásában feljegyzi: „Mozgalmas idők voltak biz azok, az egész nemzet talpon vólt, a lelkesedés mindenütt leírhatatlan vólt, és nem vólt ember akit magával ne ragadott vólna.” 

Egyre szomorúbb híreket kapott az eseményekről. Elsősorban szemtanúk elbeszéléseiből, újsághírek alapján készített néhány kisméretű, de fontos festményt a szabadságharchoz köthetően (Vörössapkás, vagy a Lenkei Károly gyerekei, illetve Lenkey Károly honvédtiszt portréja). Ez a csatajelenet a délvidéki harcokból meríti tárgyát. A kompozíció az egykorú esemény véletlenszerűségének természetességével hat, de a hasonló barokk kompozíciók (magas égbolt, dombos táj, középen fehér lovon kardozó fő figura) hatása érződik rajta. A vagdalkozó huszárok melletti karikás ostorral harcba szálló csikós talán a Hunyadi szabadcsapattal együtt küzdő másfél száz alföldi betyár egyike. Az egymásnak feszülő testek lendületes mozgása ragadja meg a szemlélőt, az alsó nézőpont pedig fölmagasítja az alakokat. A földön kúszó sebesült kínjainak ábrázolásával, a túlzásig torzított arccal a borzalmat kívánja visszaadni. Az expresszív erő mégis hitelesíti e festői túlzást.