Kovács Mihály

Tisza-Abád [Abádszalók], 1818 – Budapest, 1892

A művész felesége – Kossuth-kalapos női arckép, 1888 körül

olaj, papírlemez   67×51 cm

Jelzés nélkül

Tulajdonos: Egri Főegyházmegye – Érseki Líceumi Múzeumi letét, Kovács Mihály hagyaték (Ltsz.: DIV 55.257.)

Kovács egyik legszebb, bár társtalan képe az 1880-as években feleségéről – a spanyol származású Petra de Castro y Blanco-ról – festett kalapos, Kossuth-kalapos portré, mely a finomkodás polgári szépség-sablonjai helyett a reális emberábrázolás és karakterábrázolás sikeres példája. A vörös háttérből kiemelkedő, sötétkék ruhás, kesernyés tekintetű nő arcának minden Rembrandt-os fényárnyéka mellett is úgy érezzük, mintha itt „modernkedni” akart volna a művész. Erősebb kontraszthatásokkal dolgozik, a megszokott zöldes-barnás tónusú alap helyett melegebb, teltebb színhatást alkalmaz. A szigorú, frontális beállításban megjelenő nő fekete színű gömbölyű tetejű, hátul felhajtott karimájú nemezkalapot visel, mely széles fekete szalaggal és fekete strucctollal a gyászra, az 1848–49-es forradalomra és a szabadság elvesztésére emlékeztet. Ez is egy olyan ruhadarabab volt, melynek felöltésével viselője akarva, vagy akaratlanul elárulta magáról a magyar nemzethez való személyes viszonyulását, együttérzését. Az egyébként tiltott viselet az 1850-es években az önkényuralmi rendszer elleni protestálás és a Kossuth Lajos személye, ideológiája mellett való kiállás szimbóluma volt, majd az 1870-es években ismét divatba jött. S hogy nem csak puszta divatozásból öltötte magára Petra e gyászkalapot, jelzi a fülében lévő, ’48-as, magyar feliratos arany 20 krajcárost (egyik oldalán V. Ferdinánd, de a másik oldalán a Patrona Hungariae – Szűz Mária a Magyarok istenasszonya) idéző, függővé átalakított pénzérme, mely felfénylik a vörös háttér előtt.