Györgyi Giergl Alajos 

Pest, 1821 – Pest, 1863

Vigasztalás, 1852

olaj, vászon   129×103 cm

Jelezve jobbra lent: Giergl Alajos, 852

Kölcsönadó: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (Ltsz.: 86.24T)

Az aktuális események különböző műfajokban való megjelenése jelzi a magyarországi politikai helyzet súlyosságát, megrázó traumáit. Györgyi Giergl Alajos Vigasztalás című, 1852-ben készült kevert műfajú képén a népi életkép a történeti zsánerkép népszerű formájában jelentkezik. A gémeskút ágasfája előtt, a festmény előtérben ülő népviseletbe öltözött leányt egy ’48-as (valószínűleg elesett, hősi halált halt hozzátartozójától megörökölt) huszármentét viselő öregasszony vigasztal. Kezével a háttérbe mutat, jelezvén a leány szomorúságának okát, akinek a kedvesét éppen katonának visznek. Nem tudja, látja-e még valaha. A menyecske egy búcsúzóul kapott rózsaszálat tart a kezében. A kép a nép számára is érthető módon mondta el azokat az érzéseket, melyeket a helyzet okozott: szomorúság, bánat, melankólia és részvét, kilátástalan és szomorú jövő. Bár nem hagyományos történelmi kép ez, de betöltötte azt a szerepet, amit a szabadságharc leverése utáni tíz évig tartó elnyomatás idején a történeti festészettől vártak, vagyis a találkozási és beszédtilalom idején legalább emlékeket idézett fel, és ébren tartotta az emberekben a forradalom eszméjét.