Kovács Mihály
Tisza-Abád [Abádszalók], 1818 – Budapest, 1892
Árpád fejedelemmé választása című festmény alapján készült litográfia, 1854
papír, kőrajz 610×735 mm
Felirata a kép alatt: „ÁRPÁD FEJEDELEMMÉ VÁLASZTÁSA a Pesti Műegyesület tagjainak 1854 évre". Jelezve balra lenn a kép alatt: „Festette Kovács Mihály Egerben”
Jelezve középen a kép alatt: „Nyomtatta Lemercier Parisban”
Jelezve jobbra lenn a kép alatt: „Kőre rajzolta Marin Lavigne Parisban”
Kölcsönadó: Magántulajdon
Kovács Mihálytól ismert egy olajfestmény, amely Álmos fiának, Árpádnak a vérszerződés utáni fejedelemmé választását ábrázolta. A mű 1854-es Pesti Műegyleti bemutatóján különösen nagy elismerést hozott festőjének. A február 15. és március 13. között megrendezett kiállítás díjnyertes festményeként nagyméretű litográfia készült róla. Az olajképről (67×100 cm) a katalógusból kiderül, hogy már ekkor barátjának és pártfogójának, Tárkányi Bélának a tulajdonában volt. Jóval később, 1883-ban, az egri papköltő hagyatékával került a Magyar Nemzeti Múzeum Képcsarnokába, azonban a második világháború idején megsemmisült. A műegyleti katalógusban még egy megjegyzés szerepelt, miszerint a festmény: vázlat. A részletében kidolgozott művet ugyanis Kovács Mihály az akadémiai elvárásoknak megfelelően nagy méretben is szerette volna kidolgozni, mivel a téma jelentőségéhez ekkoriban legalább az embernagyságnak megfelelő alakokat megjelenítő képméret illett. Végül a nagy méretben való kivitelezés annak ellenére, hogy a Nemzeti Múzeummal erről a szerződést is megkötötte, a finanszírozás elmaradása miatt – a művész nagy csalódására – nem történt meg. A festmény mégis közismertté vált, és meghozta a hírnevet alkotójának is, mivel a Pesti Műegylet 1854-ben ezt a képet adta ki kőnyomatos változatban tagjainak évi ajándéklapul. A litografálásra Párizsban, Rose-Joseph Lemercier (1803–1887) 1828-ban alapított híres, a korszak legnagyobb műhelyében került sor.
A kortársak lelkesedése érthető, hiszen Kovács Mihálynak sikerült a témával kapcsolatos irodalmi hagyományokat az akadémiai előképekkel egyesítenie. Méltatói mindig kiemelték a szereplők magyaros karakterét: a magyar szellem és lélek felfogását. Ezen túlmenően a sem meg nem választott, sem meg nem koronázott Ferenc József önkényuralma idején, a Bach-korszak légkörében politikai felhangja is lehetett, hiszen ekkorra a nemzeti tudat már arra a fokra jutott, hogy saját őskorát és hőskorát rekonstruálni próbálta a magyarság. Kovácsot, mint a magyar történeti festészet megújítóját, a magyar szellem és lélek kifejezőjét ünnepelték, így festményéről a műlap mellett másolatok is készültek: óraképek, iskolai tablók, felhasználták még a tajtékpipák díszítésénél is, de központi csoportozata a Millenniumi ünnepségek plakátjára is felkerült 1896-ban.