KOVÁCS Mihály 

Tisza-Abád [Abádszalók], 1818 – Budapest, 1892

Olasz táj fiúval és szamárral, 1843

olaj, vászon   21×27 cm

Jelzés nélkül

Tulajdonos: Egri Főegyházmegye – Érseki Líceumi Múzeumi letét, Kovács Mihály hagyaték (Ltsz.: DIV 55.256.)

Kovács Mihály Itáliában töltött éveinek egyik kisméretű remeke az Olasz táj fiúval és szamárral című, ösztönös plein air-kísérletnek is felfogható festmény. Ismert műveit végig nézve, talán tájakvarelljeit kivéve, szokatlannak tűnik ez az idillikus, melankóliába hajló hangulat, de Itália tájainak békés nyugalma őt is magával ragadta. Nem véletlen, hogy Kovács itt bemutatott művén id. Markó Károly képeinek szerkesztésmódja, színvilága és fénykezelési megoldásai fedezhetők fel. A megpihenni vágyó vándort óvón ölelik körül a fák, hogy magányában elmerenghessen a természet csodáin, távol a nagyváros zsivajától. Meleg, sárgán elomló fényfoltjaival, napsütötte, a kép teréből kivilágító sziklával, pihenésre hívogató zöldesszürke árnyékaival, Kovács hagyatékának egyik legszebb darabjával állunk szemben. A mű 1843-as datálása arra enged következtetni, hogy a Markóval megtett nyári kirándulások alkalmával készült. Kovács kifinomult természetlátása mutatkozik meg ezen a kis festményen, melyen az eredeti helyszín realista rögzítésekor sokkal inkább a fényviszonyok érdekelték. A világos és a sötét részeket határozottan választja el egymástól, és a nap fényét használja fel a motívumok értelmezésére és a különböző képsíkok létrehozására. Ritmikusan rendezi a sötét és a világos foltokat egymás mögé, hogy eljusson a háttérben felfénylő, gomolygó felhők világító fehérjében feloldódó házakig.