KOVÁCS Mihály 

Tisza-Abád [Abádszalók], 1818 – Budapest, 1892

Olasz táj rommal, 1843

olaj, vászon   17×25 cm

Tulajdonos: Egri Főegyházmegye – Érseki Líceumi Múzeumi letét, Kovács Mihály hagyaték (Ltsz.: DIV 55.85.)

A romantika múlt iránti érdeklődése és érzelmekben való elmerülése a tájfestészetben teljesedett ki igazán. Az itt maradt romokból ábrázolás tárgya lett: várak, templomok, kastélyok, egyéb régi épületek romjai kapnak hangsúlyos megjelenést a gomolygó fellegek alatt a hegyek-völgyek domborulatain. A múlt iránt vágyódó festők bőségesen találtak romokat külföldön, főként a sokukat inspiráló Itáliában.

Kovács Mihály 1843-ban több hónapot töltött id. Markó Károlynál. Erre a nyárra datálható többek között az Olasz táj rommal című olajfestménye. A romantikus festészet gyakran használt motívuma, egy régi vár romja magasodik a sziklás partú tavacska fölé, melyet a romantikus tájfestészet másik gyakori motívuma, egy kis hegyi patak vízesése táplál. A középen megnyíló képtér távoli kék ködbe vesző hegyekig vezeti ki tekintetünket. Jobb oldalon a teret – a Markói képszerkesztésnek megfelelően – egy öreg fa zárja le. A szikla és a várfal közé alig láthatóan egy botjára támaszkodó hegyi pásztort vagy vándort állított a festő, hangsúlyozva a jelent az időtlenné nemesedett tájban.