Földszint - 8. nézet

Jabloncai Pethes János leányától búcsúzik a leopoldvári tömlöc ablaknál 1674-ben

Kiss Bálint 

Szentes, 1802 – Pest, 1868

Jabloncai Pethes János leányától búcsúzik a leopoldvári tömlöc ablaknál 1674-ben, 1846

olaj, vászon   93×75,5 cm 

Jelezve jobbra lent: KB 846

Kölcsönadó: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (Ltsz.: 54.302.)

A reformkor nemzeti törekvései és követelései miatt a politikai és kulturális elit egyre erősebben hangsúlyozta a nemzeti történeti festészet megszületésének fontosságát. Ez azonban többféle nehézségbe ütközött. Sem irodalmi-történeti források, sem pénz nem volt hozzá, de legkevésbé állami intézmény, amely támogatta volna. Mégis készült egy kép, amely elsőként közelítette meg a nemzeti ellenállás igényét, és felrázta a közönséget is. Kiss Bálint, aki református papi családból származott, még 1846-ban festette meg Jablonczai Pethes János leányától búcsúzik a leopoldvári tömlöc ablakánál 1674-ben című, népies-történeti jellejű képét. Ez az érzelmes zsánerjelenet valóságos eseményt örökített meg, amely szerint a 17. századi protestáns lelkész szembe szállt a Habsburg hatalom részéről erőltetett rekatolizációval, amiért gályarabságra ítélték. A történet megfestését aktualizálhatta Metternich kancellár 1844-es javaslata, mely a főispáni méltóság kormányhivatallá való lefokozását, így a nemesi alkotmány megsértését jelentette. Kiss Bálint képe, melyet anyagi támogatás nélkül, hazafias lelkesedésből festett, különösen a szabadságharc után vált ismertté. Bekerülve a Nemzeti Képtárba népszerűsége óriási volt, a nemzeti ellenállás megtestesítőjévé vált, mert a börtön látványa Kossuth és Wesselényi raboskodását idézte fel. A festményt persze nem tilthatták le, hiszen témája nem kapcsolódott közvetlenül az 1848–49-es eseményekhez.