Földszint - 9. nézet

Egri nők

Székely Bertalan 

Kolozsvár (ma Románia), 1835 – Budapest, 1910

Egri nők, 1867 

(az eredeti képpel majdnem azonos színvázlat)

olaj, vászon   74×59 cm 

Jelzés nélkül

Kölcsönadó: Várkapitányság Nzrt., Budapest (Ny.sz.: 01 10 140096)

Székely Bertalant hosszasan foglalkoztatta a török hódoltság idejére visszanyúló magyar történelmi képciklus megfogalmazása. Az Egri nők című képével 1867-ben készült el, amely Eger várának 1552-es török ostromát, az oszmán hadak ellen vívott csatáink egyik – ritka – győzelmét idézi fel. Székely egyetemes értékrendszerben gondolkodott, célja a haza védelemében hozott áldozat morális súlyának érzelemmel telített romantikus megfogalmazása volt. E művészettörténetileg is fontos művet 1868-ban az Eger és Vidéke Olvasó és Jótékony Nőegylet vásárolta meg, és egri bemutatása után a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. 

Kiállításunkon az elkészült mű jól kidolgozott tanulmánya, az eredetivel szinte megegyező olajvázlata szerepel.

A Szolnok váránál győztes, nagy létszámban tovább vonuló, nagyjából negyvenöt-ötvenez főt számláló török sereg szeptember 11-én kezdte el az egri vár ostromát. Egert alig kétezer főnyi katonaság védte, de a várban lelt menedékre számos fegyverforgatáshoz nem értő jobbágy, sok gyerek és nő is. A három kapitány: Dobó István, Mekcsey István és Bornemissza Gergely – miután hiába kértek katonai segítséget a Habsburg császártól – mindent megtettek, hogy feltartóztassák a törököket. Főként Dobó morálja és Bornemissza hadászati leleményessége volt eredményes az áldozatos küzdelem mellett, így a törökök október 17–18-án kénytelenek voltak feladni az ostromot és elvonulni a vár alól. A csata után a Habsburg hatalom jelentőségén alul értékelte a magyarok áldozathozatalát. Mégis az egri diadal, a hősi helytállás híre a 16. századi Magyarországon és metszeteken is megörökítve egész Európában elterjedt, és nagy fontosságú eseménnyé vált: hiszen első ízben sikerült a török főerők ellen megvédeni egy magyar várat.