Madarász Viktor 

Csetnek (ma Szlovákia), 1830 – Budapest, 1917

Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben (vázlat), 1864

olaj, vászon   65×81,5 cm

Jelzés nélkül

Kölcsönadó: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (Ltsz.: FK 4110)

Madarász Viktor nemcsak kiváló, de harcias festő is volt: nála a romantika sokkal inkább belső életérzés, mintsem formanyelv. Ezt bizonyítja, hogy több képén is a magyarság Habsburg ellenes harcait örökítette meg. Ennek legnyilvánvalóbb példája a Zrínyi Péter és Frangepán Kristóf a bécsújhelyi börtönben című festménye. A kép a Wesselényi nádor által vezetett összeesküvés két résztvevőjét és áldozatát ábrázolja kivégzésük előtt, 1671. március 31-én. Madarász ismét rendkívüli pszichológiai készségéről és érzékenységéről tesz tanúságot, hiszen a két elitélt gesztusaiból, „férfias vonásaikról inkább a hasztalan áldozat miatt érzett fájdalom olvasható le, semmint az élet sajnálata. Boldogan halnának meg, ha elmúlásuk visszaadná a hazának az elvesztett jogokat” (Th. Gautier). A főalakok erőteljes, mély érzelmekkel történő megformálását még jobban kihangsúlyozza a háttérben álló császári tisztek ellenszenves megjelenítése, arca és gesztusa. „A háttérben elhelyezkedő nagy ablak erős fénye glóriával övezi őket [a fiatal Frangepánt és az őt együttérzően vigasztaló Zrínyit]. Ily módon is a magyar szabadságért vértanúságra kárhoztatott hősök apoteózisát adja a festmény” – összegezte a mű üzenetét a művész első monográfusa, Lyka Károly