Székely Bertalan

Kolozsvár (Románia), 1835 – Budapest, 1910

Thököly Imre búcsúja apjától (vázlat), 1873

olaj, vászon   85,5×117 cm

Jelezve jobbra lent: Székely

Kölcsönadó: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (Ltsz.: FK9263)

Az 1867-ben megkötött Kiegyezés rendezte a Habsburg-ház és a magyarság helyzetét, és hosszú távon békés fejlődést hozott az országnak, mégis sok ellenzője volt. Ilyen volt Székely Bertalan is, aki ettől kezdve nemzeti szellemű történeti képeinek sorát már csak nehezen tudta folytatni. Kitartását jellemzi, hogy a nemzeti patriotizmus szellemében 1873-ban még elkészíti a Thököly Imre búcsúja apjától című festményt. A szereplők megnevezéséből tudható, hogy ez is a Habsburg-ellenes vonulathoz tartozó történelmi kép, mely Thököly Istvánt – akit megvádoltak a Habsburg-ellenes Wesselényi összeesküvésben való részvétellel –, Árva várának öreg urát és 13 éves fiát, Imrét ábrázolja – érzelemdús, fájdalommal teli búcsújuk a várható tragédiát is elővetíti. A várat a császáriak ostrom alá vették, a nagy beteg gróf halála után hívei fiát a vár alagútján át menekítették ki (Lengyelországon keresztük Huszt várába). Később Imre lett Zrínyi Ilona második férje, így II. Rákóczy Ferenc nevelőapja és a szabadságharcban résztvevő kurucok „fejedelme” –, ahogy a nép nevezte. Ez, az igazán romantikus, érzelmeket felmutató családi jelenet megörökítő festmény több dicséretet is kapott, de éppen a Habsburgokkal való Kiegyezés után megváltozott politikai helyzetben csak nehezen került állami tulajdonba. Székelynek külön levélben kellett Trefort Ágoston kultuszminiszterhez fordulnia a festmény érdekében, hogy a Nemzeti Múzeumba kerülhessen.