Kiss Bálint

Szentes, 1802 – Pest, 1868

Hajótöröttek, 1831

olaj, vászon   85×106 cm 

Jelzés nélkül

Kölcsönadó: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (Ltsz.: 76.3T)

A katasztrófa képek – az árvíz, a tengeri vihar, a földön dúló szélvihar, a zivatar vagy a tűzvész ábrázolásai – vonzó lehetőséget adtak többféle gondolat és érzelem kifejezésére. A romantikus művész számára különösen csábító volt a lehetőség a klasszicizmusban oly kedvelt idealizált tájkép helyett a természet pusztító arcának bemutatására. Ugyanakkor a témát különösen izgalmassá tette a természet erőinek kiszolgáltatott ember félelmeinek és szenvedéseinek ábrázolása, amely végtelennek tűnő skáláját kínálta az ellentétes jellemek, olykor szélsőséges érzelmek kifejezésére. 

Leggyakoribb téma a hajótörés. Prototípusa Theodor Gericault Meduza tutaja (1818–19) című nagyhatású, kb. 5×7 m-es, gigantikus képe, amely egy fregatt baleste után a sebtében összeácsolt tutajon két hétig hánykolódó utasokat – élőket és halottakat – ábrázolja abban a pillanatban, amikor a megmentésükre érkező vitorláshajó rájuk talál. Az életben maradtak arcán a legváltozatosabb érzelmek tükröződnek a borzalomtól a kétségebesésen át a reményig. A kép annyira népszerű lett, hogy számos mű számára vált mintává. 

Nálunk először Kisfaludy Károly képein jelenik meg a hajótörés és a tengeri vihar témája, ami később másoknál (Barabás Miklós, Zichy Mihály) is feltűnik. Kiss Bálint Hajótöröttek című képe a Hit allegóriájává nemesíti a motívumot. A kompozíció közepén a tajtékzó víz fölé emelkedő apró sziklás sziget köveibe öt alak kapaszkodik. A kompozíció közepén felemelkedő keresztet erős hittel átölelő szent Fides – aki a Kereszténység megszemélyesítője – mellett a többi allegóriai alak a másik négy világvallást – hinduizmus, buddhizmus, iszlám, judaizmus – személyesíti meg, az akkor ismert kontinenseket is képviselve világméretűvé tágítva a festmény üzenetét.