Sterio Károly

Stájerlak, 1821 – Pest, 1862

Útban a vásárra, 1855

fatábla, vászon   50×40 cm

Jelezve jobbra lent: Sterio 855

Kölcsönadó: Hansági Múzeum – Gyurkovich-gyűjtemény, Mosonmagyaróvár (Ltsz.: 95.107.)

A képzőművészeti romantika nagy érdeklődéssel fordult az idegen nemzetek felé, miként ezt az orientalizmus irányzata mutatta, ugyanakkor érvényes volt ez az országon belül élő nem magyar etnikumra, vagyis a nemzetiségekre is. A magyar királyság mindig is soknemzetiségű állam volt, hiszen mind az őshazából való vándorlásunk, mind letelepedésünk során és még utána is folyamatosan találkoztunk olyan népcsoportokkal, akik együtt éltek a magyarsággal: így a kunok, a jászok, a palócok, a székelyek nyelvükben magyarrá váltak, de eredeti szokásaikat, viseletüket megőrizték.

Ritkábban ugyan, de más, betelepült nemzetiségek is szerepeltek a romantikus népi életképeken. Ilyen a zsánerfestészet jeles képviselője, Sterio Károly Útban a vásárra című képe, amely egy sokác parasztleányt ábrázol, aki menet közben a disznóit eteti. A néző szemét először a tompa színekkel megfestett háttérből előlépő, nemes tartású fiatal nő látványos, tökéletesen megfestett viselete ragadja meg, amely jelzi az ábrázolt hovatartozását. Piros szattyánbőr csizmáját a kezében viszi, és szoknyáját is feltűri, hogy kímélje őket az út porától. A kép legszebben megfestett része, szövött mintás köténye fellebben a szélben, s láttatni engedi meztelen lábát, melyet szerelmetes vágyódással néz egy, a háttérben pipázó lovas.