Markó Ferenc

Kismarton (ma Ausztria), 1832 – Budapest, 1874

Vihar előtt, 1867

olaj, vászon   50×62 cm

Jelezve középen lent: Markó F. 1867

Kölcsönadó: Kovács Gábor Gyűjtemény, Budapest (ID: 000069)

Az iskolateremtő id. Markó Károly első tanítványai gyermekei, András, Ferenc, Károly és Katalin voltak, akik apjuk látásmódjával együtt kapták meg a tudást a romantika festészetének műveléséhez. Közülük a legtehetségesebb Markó Ferenc volt, akinek Itáliából hazatérve az 1850-es, 60-as években gyakori témája volt a magyar alföld és a vidéki élet. Különösen megragadó az a kis képe, amely a hortobágyi vihar kitörése előtti pillanatokat egészen szokatlan szemszögből mutatja: a vihart hozó szélben porzik az út. A szénával megrakott, egyenesen felénk tartó szekeret szemből látjuk. Két, a magyar alföld különleges szépségű szürke marhája húzza, szarvuk harmonikus íve méltóságteljes nyugalmat áraszt. Lassan, lomhán bandukolnak, s ez a nyugodt fegyelem szöges ellentétben áll a kép előterében felénk tartó két nőalakkal, akik a szélben hajukat, ruhájukat igazgatják, s egy kalapja után futó legénykével, aki mozgásával ráirányítja a figyelmet a kép jobb felső sarkában tornyosuló, szinte a nézőre zúduló fekete felhőkre.

Markó Ferenc Vihar előtt című festménye jelzi, hogy a katasztrófa téma, a földi viharok megjelenítése, mily divatos volt a korban, ám közben a festmény hű képet rajzol a paraszti munkák és az alföldi táj szépségéről is. Szép példa arra, hogy a katasztrófa képmotívum a romantika számára talán minden más közül a legalkalmasabb volt a változatos emberi érzelmek igen hatásos, a nézőkben is érzelmeket keltő kifejezésére.