Kisfaludy Károly

Tét, 1788 – Pest, 1830

Falu égése holdvilágos éjszakán, 1810-es évek vége 

olaj, vászon   56,6×66,7 cm

Jelzés nélkül

Kölcsönadó: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (Ltsz.: 3174)

A művészettörténeti kutatás a magyar romantika festészetét hagyományosan az 1840-es években induló és az 1850-es években kiteljesedő történeti festészethez köti elsősorban, de új tematikák is gazdagították hazai festészetünket. Kisfaludy Károly preromantikája – aki rövid ideig a bécsi akadémián képzőművészeti tanulmányokat is folytatott – költői, drámaírói és lapszerkesztői tevékenysége mellett képeivel különleges színfoltja művészeti életünknek. Festményeinek forrása francia és osztrák művészek munkái, illetve metszetmásolatok, fő témái pedig a romantika által kedvelt tengeri és szárazföldi viharok, villámlások, hajótörések, középkori romok, vulkánkitörések, éjjeli tűzvészek… különféle katasztrófák voltak. A természet pusztító erejét megmutató katasztrófa képmotívum a romantika számára talán minden más közül a legalkalmasabb volt a változatos emberi érzelmek igen hatásos, a nézőkben érzelmeket keltő kifejezésére, az emberi kiszolgáltatottság révén a félelem, a kétségbeesés átélésének megjelenítésére. Leghíresebb korai példáit tehát Kisfaludy Károly művei között találjuk. Az égő vörösben izzó tűzvészt ábrázoló Falu égése holdvilágos éjszakán című képe az életmű igen szemléletes és egyben legbiztosabb ecsetkezelésű festménye.