LIGETI Antal

Nagykároly, 1823 – Budapest, 1890

Szepeshely a szepesi várral és a Branyiszkó hegylánc a háttérben, 1874 

olaj, vászon   116×171 cm

Jelezve jobbra lent: Ligeti A. 1874 

Tulajdonos: Egri Főegyházmegye – Érseki Líceumi Múzeumi letét (Ltsz.: DIV 55.244.)

Szepes váráról Ligeti több variációt is készített a Magyar Tudományos Akadémia olvasótermébe került kép mintájára. Ilyen a Samassa József egri érsek, korábbi szepesi püspök felkérésére 1874-ben készült két nagyméretű festmény, melyek az egri gyűjteményben találhatók. A Szepeshely a szepesi várral és a Branyiszkó hegylánccal a háttérben című változaton a püspöki templom tornyai fölé emelkedő várhegyet koronázó pompás várrom a kompozíció egyik központi eleme. Évszázadokon át mind történelmét, mind méretét tekintve a Tátra-vidék legfőbb védelmezőjeként, az egyik legjelentősebb magyar várnak tartották. Királyi várnak készült 1113-ban és az maradt 1301-ig, majd több tulajdonosa is volt, birtoklásáért évszázadokon át heves csaták dúltak. Fokozatosan nyerte el legnagyobb kiépítettségét, védműveit, míg Közép-Európa egyik legnagyobb vára lett. Hunyadi László vette vissza a huszitáktól, majd 1460-ban Mátyás király Szapolyai Imrének ajándékozta. Később Szapolyai István felesége itt szülte meg a Habsburg-ház előtti utolsó magyar királyt, I. Jánost. Elvesztve a harcot a trónért, a hatalmat megszerző Habsburgok a várat elkobozták, majd a hozzájuk hű nemesi családok birtokába adták. Az elpusztíthatatlannak vélt vár végzetét 1780-ban egy tűzvész okozta. Szepeshely püspöki városka, két kiemelkedő építészeti értéke a püspöki palota és a székesegyház – mely ősi templom regótizálása a festmény készítése idején kezdődött –, valamint egyetlen utcácskája, a kanonoksor a kompozíció másik kiemelt egysége. 

E festmény híven követi a romantikus tájfestészet nálunk is követendő akadémikus szabályait – panorámikus tér, staffázsfigurákkal mozgalmassá tett előtér, a háttér felé finomodó színhasználat, a látvány motívumainak szelektálása, részletező előadásmód, idealizálás –, hozzátéve a romkultusz romantikáját, a mulandóság és a maradandóság melankóliáját, minek eredményként a hazai tájképfestészetünk egyik legkarakteresebb művét kapjuk.