navigate_before Emelet - 5. nézet

A Szent Hajdan gyöngyeiből

id. Markó Károly 

Lőcse, 1791 – Villa Appeggi, Olaszország, 1860

A Szent Hajdan gyöngyeiből, 1833

olaj, fatábla   45×55 cm

Jelezve jobbra a kövön: „Aus den Perlen der heiligen Vorzeit” és lent: von C. Markó, gem. 1833

Kölcsönadó: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (Ltsz.: 3076)

Id. Markó Károly Johann Jakob von Geymüller bécsi bankár támogatásával feltehetően már 1832-től Olaszországban – Rómában, majd Firenzéden és Villa Appeggiben – élt. A 17. századi nagy elődök – Nicolas Poussin és Claude Lorrain – művészetének hatása alatt egyéni stílust alakított ki. Gondos elmélyültséggel festett tájképeivel, melyeket bibliai és a klasszicizmus igézetében mitológiai témájú jelenetekkel töltött meg, nagy hírnévre tett szert. A mérnökien szerkesztett, színpadszerűen, facsoportokból felépített kulissza-képtér, az aprólékos, lelkiismeretesen kidolgozott festésmód, a meleg és hideg, valamint a sötét és világos színek kiszámított aránya, az aranyos-zománcos színezet, s az ebbe a közegbe helyezett kicsiny figurák időtlen nyugalma, tehát az egyensúly az, ami művészetének egyediségét megadja. Nem volt ismeretlen Magyarországon, hiszen részt vett a Pesti Műegylet kiállításain, s a fiatal magyar festőgeneráció felkeresve őt Itáliában, mesterének tekintette. A Magyar Tudományos Akadémia 1840-ben, érdemei elismeréseként, levelező tagjai közé választotta.

A festészet és az irodalom sajátos kapcsolatának tanúbizonysága ez a legendás festménye, a Pyrker János László (1772–1847), fényes egyházi pályát befutott – velencei pátriárka, majd egri érsek –, német nyelven író magyar epikus költő és kitűnő műgyűjtő, Szent hajdan gyöngyeiből című eposzához készített „illusztráció”. Az eredeti német művet, a Perlen der Heiligen Vorzeit (1821), Kazinczy Ferenc fordította magyarra 1830-ban. Markó – Pyrker kérésére – 1833-ban, Rómában festette meg ezt a kis képét. Az érsek csodálatosan gazdag, főleg reneszánsz itáliai mesterek alkotásait őrző gyűjteményében, melyet Egerben nyilvános képtáként mutatott be, ez volt az egyetlen magyar festmény. Az előtérben zajló, fényben fürdő Bibliai jelenet szereplőin – vándorok találkozása Jézussal – megfigyelhető a drapériakezelés finomsága és a gesztusok kifejező ereje. A kép bal oldalán a folyót, a hidat és a miniatúraszerű aratási jelenetet az előtér lombos fái keretbe foglalják. A jobb oldali épületcsoport perspektivikus megfestésében Markó mérnöki tanulmányait hasznosította. 

Pyrker az 1836-os országgyűlésen, amikor a rendek 5000 forintot ajánlottak fel a Nemzeti Múzeum felépítésére, gyűjteményének jelentős részét – 199 festményt – felajánlotta a múzeum javára. A kollekció az 1846-ban felavatott múzeum első kiállításaként bemutatásra került. Ott már szélesebb közönség is megcsodálhatta ezt a festményt is.