Emelet - 6. nézet

Mesterházy kisasszony

Székely Bertalan 

Kolozsvár (Románia), 1835 – Budapest, 1910

Mesterházy kisasszony, 1875 körül

olaj, vászon   68×55 cm

Jelezve

Kölcsönadó: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (Ltsz.: 56.204T)

A több évszázados hagyományra visszatekintő portré műfaja sem maradt érintetlen a romantika érzelmi kultuszától. Jelei az intimebb és a reprezentatív arcképeken is felfedezhetők. Egyre divatosabb lett az egzisztenciálisan gyarapodó középosztály és a feltörekvő polgárság megjelenésével, így mennyiségben a portré mindenképpen átvette a műfajok hierarchiájában a vezető szerepet. Elsősorban a kisebb méretű mellkép vált kedveltté mind a megrendelők, mind a festők körében. Nemcsak azért, mert kivitelezése olcsóbb és egyszerűbb volt, hanem mert az arc volt a középpontban, amellyel a romantika számára oly fontos érzelmeket lehetett megmutatni. A portré olyan műfaj, amely sokat elárul alanyának személyiségéről, társadalmi helyzetéről és életkörülményeiről. Művelése nagyon nehéz, mivel nagyfokú tehetség, tudatos és ösztönös képességek együttese szükséges ahhoz, hogy a művész a külsőségek mögött a valódi tulajdonságokat, az egyedi, a százféle lelki és testi egyéniség különlegességeit meglássa és tovább tudja adni a nézők felé. 

A romantika tehát felerősítette a gazdagabb személyiségábrázolás lehetőségét az úgynevezett lélektani portré műfajában, melynek célja arcokon át tükröződő lelkiállapot, érzelmek, sőt egy-egy érzelem típusként való megjelenítése: nők esetében ilyen a szemérmesség vagy a csábító szépség ábrázolása. Székely Bertalan nagy mestere volt ennek, így Paula és Rachel nevű modelljei arcképein gyakran jelenítette meg ezeket a típusokat. Kiállításunkban a Mesterházy kisasszony című arcképén a szép, de visszafogott, szerény nőtípus jelenik meg finom érzékletes előadásban. Az arcképek ezen típusával Székely az idealizálás végső határaihoz ér el, itt érthető meg igazán, hogy nála az idealizálás mindig lelki értékek megjelenítését szolgálta. Ez a lírai hangvételű, sajátosan tipizált, melankolikus-érzelmes arckép a művész legszebb alkotásai közé tartozik.