Emelet - 6. nézet

Légyott

Molnár József 

Zsámbok, 1821 – Budapest, 1899

Légyott, 1879

olaj, vászon   126×96,5 cm

Jelezve balra lent: Molnár J.

Kölcsönadó: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (Ltsz.: FK4192)

Molnár József jeleskedett az életképfestészetben is – kezdetben a népi életképek, majd a polgári tematikák érdekelték. Gyakran élénkítette képeit elbeszélő tartalommal. Kiállításunk legreprezentatívabb képe egy találka, légyott – valószínűleg titkos randevú – izgatott lélektani állapotát tárja elénk. A lovag úgy tűnik késik. Hölgyünk izgalmát leplezni igyekszik. Arca kipirult, hajviselete kifinomult, testtartása visszafogott. Kezében tart valamit, talán kis kézitükrében hátra leselkedik, vagy szerelmese miniatűr portréját nézi vágyakozóan. Várakozásának feszültségét fokozzák a kép festői elemei: a rezgő lombkoronán átszűrődő fényfoltok, a mély árnyékok, vagy a padon látható sál és szalagos szalmakalap hanyag odavetettsége… Bár a pompás, városi divat szerint varrott fehér ruha fel-fel fénylő kelméjének megfestése még műtermi fényviszonyokra utal, de a képtér mélységét felerősítő távolodó ösvény végén kivilágosodó nappali sárgás fényesség – melyben feltűnik a várt kedves halvány, kalapos alakja – már a plein air festésmód ismeretét feltételezi. Bár a szemlélő számára titok marad, hogy vajon már megtörtént-e a randevú, vagy még csak ezután fog, mindenesetre ez a festmény sajátos és finom, intim megközelítése a szerelemnek, amely egyre gyakoribb témája lett a művészetnek. Valódi természeti élmény ez, ahol a liget hűvösében forró szerelem születik.