Molnár József

Zsámbok, 1821 – Budapest, 1899

Madárdal (A fülemüle), 1878

olaj, vászon   106,5×68,5 cm

Jelezve jobbra lent: Molnár J.

Kölcsönadó: Kovács Gábor Gyűjtemény, Budapest (ID: 000060)

Molnár József Fülemüle című festménye némileg kapcsolódik a biedermeier allegorikus madárszimbolikájához. Egy nő egyedül áll az erdőben, fának támaszkodva. Mozdulatából – és persze a címadásból is – tudjuk, hogy egy fülemülét néz, talán hallgatja is. A fülemüle – másik nevén csalogány – híresen csodálatos énekéről ismert, és a madárszimbolika szerint a szerelem jelzésére és kifejezésére használták. Mindezt alá is támasztja, szinte magyarázza a leány fához simuló alakja, amely sejteti, hogy vágyakozással gondol kedvesére, talán várja is a találkozást. A romantikus érzelmek ilyen áhítatos mozdulatok és gesztusok révén történő megfogalmazása már a lélektan oldaláról való megközelítést sejtet, kerülve az érzelmek látványos, patetikus megjelenítését, csupán arckifejezéssel és finom mozdulatokkal fejezve ki az érzelmek mélységét.