Székely Bertalan 

Kolozsvár (ma Románia), 1835 – Budapest, 1910

Illusztráció Petőfi Sándor Tündérálom című verséhez, 1871

szépia, karton   680×505 mm

Jelzés nélkül

Kölcsönadó: Déri Múzeum gyűjteménye, Debrecen (Ltsz: D.F.206. I.12.5.)

A romantika bölcsője az irodalom volt. Képekben való gondolkodása festőinket sem hagyta érintetlenül. Így szinte azonnal megszületett az illusztráció műfaja, amely kísérletet tett arra, hogy a vizuális élvezetek számára is megközelíthetővé tegye a gondolati mélységet és érzelmi gazdagságot, melyet költőink, íróink közvetítettek. Ezáltal kettős feladatot látott el: élvezhetőbbé tette az irodalmi művet, ugyanakkor népszerűsítette a képzőművészetet. Itthon főként a folyóirat-illusztráció töltötte be ezt a feladatot, de egyre divatosabbak lettek a verses kötetek díszkiadásai, melyekhez festőink készítették az illusztrációt. 

1874-ben jelentek meg Petőfi Sándor Tündérálom című versének Székely Bertalan által készített illusztrációi. Az 1846 februárjában íródott, az első szerelem érzését felidéző vers 30 versszakos, így nem volt könnyű dolga a festőnek. A vers nem más, mint egy számvetés egy ifjú életéről, melyben bár sok szép dolog történt addig, mégis az öngyilkosság gondolatával küszködik. Kiüresedett lelke fájdalmában, elveszett magányában képzeletbeli hangok hívására véget akar vetni életének a történet főszereplője. Végül egy leány megjelenése, a szerelem érzésének fellobbanása téríti magához, így mégsem ugrik le a szikláról a mélybe. „…s a bérc szélére léptem, / Ahol száz ölnyi mélység nyilt alattam. / Már-már ugrám... hátúl egy kéz ragadt meg... / Eszmélet nélkül visszahanyatlottam. // Midőn eszméltem: a dicső alak, /Kit az egekben láttam az imént, / Ott állt mellettem... oh, mit érezék? / Leirhatatlan édes érzeményt! / "Ilyen közel van hát a föld az éghez?"… Székely különleges érzékenységgel, a lélektani ábrázolás mélységébe leereszkedve nyúlt a témához. Az érzelemdús tartalom megformálásakor empatikus tehetsége óvta meg a túlzottan patetikus megfogalmazástól.