KOVÁCS Mihály
Tisza-Abád [Abádszalók], 1818 – Budapest, 1892
Petra de Castro y Blanco – a művész felesége arcképe, 1872
olaj, vászon 146×116 cm
Jelezve balra lent: Kovács M. 1872
Eger, Dobó István Vármúzeum (Ltsz.: 2017.17.1.)
Nyiladozó nemzeti piktúránkra az olasz, osztrák, német és francia festészet mellett a spanyol művészet – egy-két különleges jelenségtől eltekintve – csak áttételesen hatott, hiszen a hazánktól távol fekvő Ibériai félszigetre csak néhány művészünknek sikerült eljutnia. Közülük az első Kovács Mihály volt, akit nyugtalan vére mindig új benyomások, ismeretlen világok felkeresésére ösztönzött, de a megélhetés nehézségei is új megoldások keresésére sarkalt. Spanyolországi útjára tudatosan készült, előzőleg nyelvórákat is vett és 1863 őszén indult útnak. Több mint három évi utazgatás és sevillai és madridi művészlét után, ahol az osztrák és a német nagykövet támogatását bírta, 1867. június 7-én, Ferenc József koronázásának előestéjén érkezett haza Budapestre, ifjú spanyol feleségével, Petra de Castro y Blancoval (1840–1901).
A madridi Prado-ban ismerkedtek meg, ahol mindketten a híres festmények másolásával foglalatoskodtak. Festői pályája kezdetén a tehetségét még csak próbálgató ifjú hölgy szeme megakadt az idegen, választékos stílusú, igen művelt, kedélyes természetű, pompás magyaros ruhát viselő idegen országból jött férfin, aki nagy virtuozitással másolt és a művészettörténet nagy ismerője volt. E nemes és tiszta lelkű fiatal nőben művészünk nemcsak hű feleséget, de egyenrangú szellemi társat is talált. Több arcképet készített róla, melyek közül a legszebb ez az 1872-ben, Münchenben készült portré.
A nőket szívesebben ábrázolták 3/4-es formátumban, díszes ruhában, ékszerekkel, szép frizurával. Ennek egyik kiváló példája Kovács Mihály Hollósy Kornélia operaénekesnőről (a Bánk bán első Melindája) 1860-ban festett magyaros díszruhás portréja, melyen kitűnik a művész briliáns anyagkezelése (MNG). Hasonlóan magas kvalitást mutat az akkor 32 éves feleségéről készült, allegorikus elemekkel keretezett, reneszánsz kerti teraszon álló, fényes selyemszövetből készült gyászruhás portré.