ZICHY MIHÁLY
Zala, 1827 – Szentpétervár (Oroszország), 1906

Illusztráció Madách Imre: Az Ember Tragédiája című színművéhez, II. szín – A paradicsomban, 1885

szén, papír 790×503 mm

Jelezve jobbra lent: Zichy 85

Kölcsönadó: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (Ltsz.: 1905–1745)

Az Athenaeum Kiadó 1885-ben kérte fel Zichy Mihályt Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének illusztrálására. A végső nagy kérdéseket felvető és válaszokat kereső elmélkedő mű az első emberpár – Ádám és Éva – emberiség történelmét bejáró, képzeletbeli-álombeli utazását követi végig. Zichy nagy örömmel látott hozzá a feladatnak. A nagyszabású alkotás több jelenetében feltűnnek Zichy korábbi grafikáinak, festményeinek ismert alakjai, így Luciferben a Démont fedezhetjük fel, aki a Lermontov illusztrációkban, de a Rombolás géniuszában is megjelent (Lucifer az Úrral szemben). A jelenetek mindegyikében ott vannak a romantika által annyira kedvelt ellentétpárok: a jó és a gonosz, a hit és a kételkedés, a bizalom és a kiábrándulás – a férfi és a nő örök ellentéte, ami egyébként minden színen végigvonul. A komponálásnál Zichy jól érezhető célja az volt, hogy a grafikai lapok képesek legyenek az adott szín lényegének megragadására, de ezon túl folyamatosan követhető legyen a tragédia gondolatmenete és a jelenetek összefüggő képciklust alkossanak. Madách 1861-ben írt művének pesszimista hangulata – a gonosz diadala –, mely hajszál híján a főhős öngyilkosságához vezet, áthatja Zichy illusztrációit. A Vége a komédiának című jelenetben mégis győzedelmeskedik a hit, és Ádám végül a küzdelmekkel teli életet választja a gyermeket váró Éva kérésére. Az Ember: küzdj és bízva bízzál című jelenet gyönyörű példája e nemes gondolatnak. 

A változatos szélsőségeket mutató érzelmi hullámzás, mely áthatja az élet értelmét, célját és kihívásait tárgyaló Madách-művet, valójában Zichy egyéniségének lényegét is érintette, az kompozíciók tökéletesen kifejezték saját hitvallását. Ezért tudta ilyen zseniálisan megfogalmazni Madách művének lényegét. Az illusztrációk 1887-ben jelentek meg nagy albumként, s még közel 30 kiadás követte, ami jelzi a mű népszerűségét és a két szerző zsenialitását. Az illusztrációk hihetetlen magas színvonala, valamint a szöveg és kép minden eddiginél tökéletesebb egysége Zichy művét a 19. századi magyar illusztráció csúcsteljesítményévé avatják.