Liezen-Mayer Sándor 

Győr, 1839 – München, 1898

Erzsébet és Mária Nagy Lajos király sírjánál 1385-ben (vázlat), 1863 körül 

olaj, vászon   78×66 cm 

Jelzés nélkül

Kölcsönadó: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (Ltsz.: 1611)

Liezen-Mayer Sándor Erzsébet és Mária királynő Nagy Lajos sírjánál című képe a fiúutód nélkül meghalt Nagy Lajos király családjának tragikus sorsát dolgozza fel. Azt a pillanatot, amikor az özvegy királyné, Erzsébet és leánya, a már megkoronázott Mária a törvénytelen utód, Durazzói Kis Károly (egyben a Nápolyi Királyság uralkodója) koronázási ceremóniája alatt a kriptába menekülnek, és Lajos király sírjára borulnak. A festő, mint oly gyakran, történeti forráshoz nyúlt: Thuróczi János krónikáját vette alapul. „Károly ebbe a templomba nem a régi magyar királyok módjára, aranytól csillogón, békés öltözetben lépett, de szörnyű fegyveres őrséggel vonult be. Ott voltak a királynék is, akiket meghívtak e kegyetlen látványossághoz. Ezek előbb sorra járták az oltárokat, azután Lajos király temetőkápolnájába léptek. Mikor meglátták a jámbor király márványképét, szívük hasadozott, hosszan tapadtak a hideg kőre, csókolták a bús szobrot, és könnyeikkel áztatták a vörös követ. Szívük már kimerült a fájdalomtól, haragjukat és siralmukat keblük mélyébe zárták, letörölték könnytől nedves arcukat, s nagy fájdalmukat rejtegetve, képmutató ábrázattal mentek a fönséges templomba.” A kép drámai hatása jól érzékelteti a rémületet és a fájdalmat, utalva egy valamikor erős ország szétesésének rémképére, amely a zűrzavaros, rosszul és felelőtlenül megoldott politikai helyzet miatt következett be. Romantikus érzelmekkel ábrázol egy tragikus történelmi eseményt és világosan figyelmeztet a veszélyes helyzetre: a központi hatalom meggyengülése anarchiához és széteséshez vezethet.