Ismeretlen magyar festő

A sajóörösi Melczer-kastély és kápolna, 1779 után

olaj, vászon, 63,5x93 cm; jelzés nélkül
Képzőművészeti Gyűjtemény, ltsz: 53.63.1.

A festmény az úgynevezett birtoklátképek műfajába tartozik. A főurak szívesen örökíttették meg uradalmuk impozáns részleteit: a kastélyt, a gondosan kialakított parkot, a gazdasági vagy kerti épületeket, melyek látványa a tulajdonost a teremtés jóleső örömével töltötte el. E képek akarva-akaratlan is a társadalmi rang és az anyagi jólét, illetve az ezek birtokában elért eredmények reprezentációi voltak.
A kompozíció fő motívuma a Miskolchoz közeli Sajóörös 1779-ben felszentelt barokk kápolnája, melynek építtetője Szőllősy Ferenc és neje volt. A település ekkor már – Szőllősy Terézia Melczer Ferenccel kötött házassága révén – a Melczer család birtokai közé tartozott. A festő minden bizonnyal egy magyar képíró, talán vándorpiktor lehetett. Noha a festmény az egyszerű természetábrázolás stílusfokán áll, száraz és leíró előadásmódja ellenére is magával ragadó darab. Bája épp a látvány fotografikus igényű leképezésében rejlik, amit a festő tudása legjavát nyújtva, szorgos igyekezettel valósított meg.
A kép megfestetésére vélhetően a kompozíció centrumában álló kápolna felszentelése adta az alkalmat, aminek építkezései épp ekkorra, vagy nem sokkal korábban fejeződtek be. A festmény életképi részletei, a kastélyból kilovagló uraság motívuma a jó atya módján gazdálkodó arisztokrata megelégedettségét tükrözi.
Sok időt töltött a birtokon a kápolnaépíttető házaspár unokája, Melczer László (1755–1823) udvari tanácsos, aranysarkantyús vitéz, aki Borsod vármegyében mint aljegyző, alispán és országgyűlési követ is szolgálatot teljesített. Nem kizárt, hogy a sematikusan megfestett lovas alakjában az ő személyét fedezhetjük fel.
A panoráma egy ma már nem létező miliő emlékképe. A kápolnát elbontották, s 1914-re ennek helyén épült meg a ma is álló római katolikus templom. A háttérben látható kastély már régebb óta a múlté: helyébe 1892-ben Melczer Géza (1860–1913) építtetett új, reprezentatív épületet.
A kivételes történeti emlék 1952-ben sajóörösi magánszemélytől, vásárlás útján került a múzeum gyűjteményébe.
Pirint Andrea