Ismeretlen festő

Szent Apollónia, 18. század

olaj, vászon, 94x72 cm; jelzés nélkül
Képzőművészeti Gyűjtemény, ltsz: 53.225.1.

Szent Apollónia elképzelt, úgynevezett ideálportréja minden bizonnyal egyházi megrendelésre készült, miként a barokk stíluskorszakban oly sok képzőművészeti alkotás, melyek az ellenreformációs törekvésekkel összefüggésben a katolicizmus vallási és társadalmi megújulását szolgálták, illetve reprezentálták.
A katolikus világ egészére kiterjedő restauráció nyomán Magyarországon is nagyarányú egyházi építkezések zajlottak, s mind a régi, mind az új épületek gazdag képzőművészeti kiképzést igényeltek. A jelentősebb megbízásokat magasan képzett külhoni művészek nyerték el, míg a szerényebb jellegű feladatok ellátása a magyar mestereknek adott sok munkát.
A Szent Apollóniát ábrázoló festmény a barokk szakrális művészet, azon belül is a szentkultusz megkapóan szép emléke. A festő az ikonográfiai előírást követve a szentet úgynevezett attribútumaival együtt, kezében harapófogóval és foggal, vörösen izzó lángnyelvek előtt jelenítette meg. E szimbólumok a szent vértanúságának körülményeire utalnak. A 3. században, Alexandriában kivégzett Apollóniát, akinek máglyahalála előtt fogait a keresztényüldözők kiverték, a fogfájósok segítőszentjeként tartották számon. Az újabb időkben a fogorvosok mennyei védőjének is tekintik.
A festmény a miskolci minorita rendház államosításakor került gyűjteményünkbe.
Pirint Andrea