Ismeretlen mester

Fehérlovas huszár, 18. század

olaj, vászon, 43x55 cm; jelzés nélkül
Képzőművészeti Gyűjtemény, ltsz: 74.108.

Ló és lovasa az egyetemes képzőművészet állandósult témája. A paripában egyszerre látunk zabolátlan őserőt és büszke szépséget. A lóháton ábrázolt hadfi a virtus, a harcra készség megtestesítője.
Magyarországon a 15. században alakult ki a gyors és mozgékony fegyvernem, a könnyűlovasság, melynek katonái a huszárok. A magyar lovas vitézek a török háborúkkal és a Habsburg-ellenes szabadságharcokkal összefüggésben is jellegzetes szereplői az ábrázolásoknak, melyek sokszorosított lapok formájában széles körben elterjedtek, és hozzájárultak ahhoz, hogy a huszárok a 19. század közepére a nemzet jelképévé váljanak.
Képünk a portré érzetét keltve, de a harci cselekmény szituációjában, kivont szablyával jeleníti meg a huszártiszt alakját, akinek mellén érdemrend jelzi kiválóságát. Fején forgós csákót, lábán rövid szárú sarkantyús csizmát visel, egyenruhája aranyszínű sújtásokkal gazdagon díszített dolmányból és nadrágból, vállán átvetett mentéből áll. A kopár vidék, az égboltozat vörös izzása és a háttérben vágtató lovasfigurák egyaránt szerepet játszanak a véres csata hangulatának megteremtésében.
A provinciális ízű festmény vélhetően konkrét személy alakját örökíti meg, akinek kiléte – mint ahogy a tárgy származástörténete is – az idő múlásával feledésbe merült. A kép 1974-ben vásárlás útján került a múzeum gyűjteményébe.
Pirint Andrea