KRAUDY JÓZSEF (1806–1876)

Önarckép, 1850 körül

olaj, vászon, 45,5x36,5 cm; jelzés nélkül
Képzőművészeti Gyűjtemény, ltsz: 53.56.1.

Kraudy József egy elmagyarosodott görög kereskedőcsaládból származott […]. Mint festőművész műkedvelőnek mondható, hiszen a világban üzletemberként forgott otthonosan. Az itt bemutatott önarckép arra enged következtetni, hogy a festészet terén is nagy jártasságra tett szert. Tiszta színeivel emlékeztet a Velencében használatos kolorizmusra, de tudatosan alkalmazhatta azokat allegorikus jelentésük okán is. A patyolatfehér inghez és a vörös festőkabáthoz zöld házisipkát visel, hasonló módon, mint az a bányatiszti egyenruhák „magyarításakor” történt. Ebben egy igen tudatos nemzeti asszimiláció üzenete húzódik meg. A büszke, fiatal festő kellő magabiztossággal néz szembe a világgal. Műkedvelő hivatását vállalva, nem kis kompozíciós leleménnyel sorolja fel a festői attribútumokat is. A képet szinte kettészeli az állvány, s a palettából is alig látszik valami. A szép előadás mellett ez a megoldás igazi festői invencióról árulkodik.
Kraudy Miskolc kulturális életének egyik legfőbb szervezője volt. Foglalkozott könyvek kölcsönzésével, forgalmazásával, színdarabok fordításával, azok színpadra állításával és mindennemű képzőművészeti jellegű feladattal is. Így többek között megörökítette az ifjú Lévay Józsefet, s egy kereskedő számára egész alakos cégérképet festett nápolyi viseletbe öltözött halászt ábrázolva […]. E művek ismeretében hiteles képet kapunk a város korabeli életéről. A szóban forgó festmények az 1900-as évek legelején, a művész rokonainak ajándékaként kerültek gyűjteményünkbe.
Goda Gertrud
(In: A Herman Ottó Múzeum Képtára. Szerkesztette: Pirint Andrea. Miskolc, 2004. 26. Kat. szám: 16.)