ROMBAUER JÁNOS (1782–1849)

Flóra, 1840 körül

olaj, vászon, 104x82,5 cm; jelzés nélkül
Képzőművészeti Gyűjtemény, ltsz: 84.57.

A Herman Ottó Múzeum – ma már csak virtuálisan létező – képtárába belépve elsőként az itt bemutatott, megkapóan kedves portrét pillantja meg a látogató. A festmény kutatástörténete eklatáns példája elődeink elkötelezett szakmai munkájának. Az 1984-ben, tolcsvai magántulajdonból megvásárolt alkotás a múzeum szakembereinek – kiemelten Goda Gertrudnak – köszönhetően kelt életre és került közelebbről is meghatározásra.
Az erősen sérült állapotban megszerzett, az 1980-as évek második felében gondosan restaurált festményt nem jelöli szignatúra. Az alkotó személyére vonatkozóan a háttérben ábrázolt panoráma, Eperjes látképe kínált fogódzót. Ma már bizonyos, hogy a mester azonosítása pontos volt, amikor a muzeológusok Rombauer János művének ítélték a képet. A festmény 2010-ben, a Szlovák Nemzeti Galéria Pozsonyban megrendezett Rombauer-életműkiállításán nemzetközileg is hitelesített alkotássá vált.
A lőcsei születésű festő 1824-ben telepedett le Eperjesen. Családot alapítva haláláig itt élt és népszerű portretistaként dolgozott. „A meghitt hangvételű, igen szépen kivitelezett mű erős személyes kötődésre enged következtetni, s bizonyára családtagja a kedves fiatal hölgy, aki Eperjesnek a művész által többször megörökített tájképi látképe előtt ül. Az arc minden közvetlensége ellenére mégis kicsit sematikusnak tűnik. Talán a művész korán elhalt gyermekének emlékét idézte meg” – véli Goda Gertrud.
A festmény szimbolikus értelmezésre is lehetőséget kínál. A virágokkal foglalatoskodó fiatal lányalak a tavasz, az élet megújulásának hagyományos allegóriája: a mitológiai istennőt, Flórát megidéző szereplő. Az asztalkára helyezett csokor – a mellé fektetett, hervadó virágszálakkal – ugyanakkor a földi lét mulandóságára figyelmezteti a szemlélőt, az üdvösséghez vezető életvitel fontosságának moralizáló üzenetét tolmácsolja.
Pirint Andrea