SIMONYI ANTAL (1821–1892)

Okrutszky Aurél arcképe, 1852

olaj, vászon, 26x30 cm; jelzés hátul: Okrutszky Aurél 1848/9 évi honvéd főhadnagy utóbb hadbíró elítéltetetett halálra kötél által. Kegyelem utján 15 évi rabságra Jósefstadtban. Festette Simonyi Antal rabtársa 1852
Képzőművészeti Gyűjtemény, ltsz: 53.11.1.

A múzeum gyűjteményei a korai időkben elsősorban ajándékozások útján gyarapodtak. A donátorok széles táborából kiemelkedik Bajnok Jusztinián, a miskolci 10-es honvéd gyalogezred századosa, aki nagylelkű adományaival a természetrajzi, a régészeti, az iparművészeti és a hadtörténeti gyűjteményeket, az éremtárat, valamint a képtárat egyaránt gazdagította.
1905-ben, Bajnok Jusztinián ajándékaként került a múzeumba az Okrutszky Aurélt (1824–1902) ábrázoló, különös történeti értékkel bíró portré, amely a magyar arcképfestészetnek egy speciális típusát képviseli. Az úgynevezett rabportrék az önkényuralom időszakának sajátos termékei voltak. Az osztrák börtönökben raboskodó politikai foglyok között műkedvelő piktorok és tanult festők is akadtak, akik rabtársaikat megörökítették. E börtönportrék egyik legszebb példája a Simonyi Antal által festett képmás, melynek drámai erejét a hátoldalon olvasható ecsetírás fokozza.
Simonyi az 1840-es évek elején a bécsi képzőművészeti akadémia növendéke volt, majd itáliai tanulmányúton képezte magát. A szabadságharc leverését követően egy évet töltött fogságban, amely idő alatt vélhetően számosabb arcképet készített, ám jelenleg mindössze négy rabportréja ismeretes. A Dunyov István honvédtisztről festett mellképet az aradi múzeum, egy név szerint ismeretlen rabtárs arcképét a budapesti Hadtörténeti Múzeum őrzi. A negyedik képmás, amely Dombrády László (1810–1876) honvédszázados arcvonásait örökíti meg, 1925-ben vásárlás útján került a miskolci múzeumba, s azóta – Okrutszky Aurél portréjával párt alkotva – csaknem folyamatosan kiállításon szerepel.
Gyűjteményünk e két festményével három hazafi sorsa fonódik össze az örökkévalóságban. A festő és rabtársai egy reményvesztett időszakot vészeltek át közösen. A szabadulást követően Okrutszky Aurél Szegeden Abafi néven közjegyzőként, Dombrády László Egerben mint levéltárnok működött. Simonyi Antal hamarosan felhagyott a festészettel, és Pesten fényképész műtermet nyitott. A maga idejében a város legkeresettebb fényképészei közé tartozott.
Pirint Andrea