LIEZEN-MAYER SÁNDOR (1839–1898)

Magyarországi Szent Erzsébet oltalmába fogadja a szegény asszonyt (vázlat), 1882–1885 között

olaj, vászon, 100x80 cm; jelzés nélkül
Képzőművészeti Gyűjtemény, ltsz: P.77.169.

Noha Liezen-Mayer Sándor munkássága Münchenben bontakozott ki, hazájával állandó kapcsolatot tartott. Életműve szerves részét képezi a magyar történelmi festészetnek. A történeti témát a historizmus korszelleme is „megkövetelte”. A 19. század második felében Európa-szerte megerősödött a nemzettudat, s nagy igény jelentkezett a tetteikkel példát mutató hősök, nevezetes személyiségek előtérbe állítására.
II. András király leányának élettörténete egyszerre része a magyarság történelmi múltjának és az egyházi szentek nemzetközi legendáriumának. E két irányból is megerősödő kultusz Liezen-Mayer művészetében első alkalommal az 1860-as évek közepén nyert megfogalmazást, amikor – még mint a müncheni akadémia növendéke – Erzsébet szentté avatásának témáját választotta megfestésre. Csaknem húsz év múlva fordult újra a szent élettörténete felé, de ez alkalommal nem a pátoszra, hanem a bensőségességre helyezte a hangsúlyt. Az életképi kompozícióban a királyleány alakja nélkülözi az évszázadok során kialakult szokásos attribútumokat, így a koronát is, pusztán a hermelinprémes palást – mint a jelenet központi kelléke – utal előkelő származására. Erzsébet mintegy túlmutat önmagán, s elvont fogalmak – a könyörület, az együttérzés, az áldozatvállalás – megtestesítőjévé válik. Az ajándékozás gesztusának ábrázolásával a festő a szent életvitelének legbensőbb lényegét ragadta meg és emelte általános érvényű értékké, aminek az oltárképekre emlékeztető félköríves formátummal is az égi szféra felé mutató jelentőséget adott.
Az alkotás, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria őriz, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat megrendelésére készült. Az itt bemutatott festményt – Végvári Lajos művészettörténész szakvéleményét elfogadva – Liezen-Mayer saját kezű munkájának tartjuk, amely éppúgy lehet a főműhöz készített kompozíciós vázlat, mint utólag megfestett, kicsinyített másodpéldány. Képünk dr. Petró Sándor műgyűjteményével, 1977-ben került a múzeumba.
Pirint Andrea